Seite 10 [10]
OCR
BEVEZETÉS az látható, hogy az eddigi, az idézésre irányuló kutatások nem tudnak, vagy nem is akarnak azokkal az esetekkel mit kezdeni, amikor a diskurzusba ágyazódó, mástól származó megnyilatkozás nem prototipikusan valósítja meg az idézés nyelvi tevékenységét. Az ezen esetek jelölésére használt felidézés, megidézés stb. kifejezések jól mutatják ezt, az idézést olykor merev keretek közé szorító értelmezői pozíciót. A jelen munkában az idézés nyelvi jelenségét szélesebb kontextusban, és legfőképp nem az esztétikai kommunikációval jellemezhető nyelvi minta alapján mutatom be. A szélesebb kontextus azt az elméleti kiindulópontot jelenti, hogy az idézés vizsgálatának kezdőpontjaként nem az idézetre fókuszáló idézési lehetőségeket, hanem az idézés megalkotásának folyamatát jelölöm meg. Az idézést ekképp újrakonstruálásnak tekintem, amelyben egy már nyelvileg megkonstruált diskurzus hozzáférhetővé tétele zajlik úgy, hogy a perspektivizáció?" — tehát az, hogy az adott diskurzus egy része nem az aktuális megnyilatkozóhoz köthető, hanem mástól származik — eltérő módon, de jelöltté válik. Ez, az idézést nyelvi tevékenységként megközelítő értelmezői keret egyfelől az idézésnek az alkotás és a befogadás folyamatában történő vizsgálatára ad lehetőséget. Másfelől az idézés nyitott kategóriaként történő értelmezését, illetve annak előnyét kínálja fel, ami feloldhatja a merev szembeállást a fentebb említett megidézés, felidézés és az idézés művelete között. Ez a megközelítési mód egyaránt magában foglalja az idézni kívánt diskurzust és annak elérhetővé tételét, és az idézés funkcionális vizsgálatát teszi lehetővé. Az újrakonstruálás értelmezői kerete azt a lehetőséget is felkínálja, illetve azt is megkívánja, hogy az idézés vizsgálatába az idéző tevékenységét, illetve az ő perspektívájának az érvényesülését is bevonjam. Az idézés vizsgálata a jelen munkában így nem csupán az idézni kívánt diskurzusra, illetve annak idézetként való megalkotására terjed ki, hanem az idéző adaptív tevékenységének előtérbe helyezésével valósulhat meg. Az idézéssel kapcsolatos eddigi kutatásokat nagyban meghatározza, hogy a vizsgált nyelvben e nyelvi jelenség milyen mértékű grammatikai jelöltséget kíván meg, vannak-e az idézéseket jellemző és meghatározó szintaktikai szerkezetek, illetve a lehetséges idézési módok közül melyek jelennek meg. Ahogy Bahtyin fogalmaz, lényegessé válik az, hogy az idegen megnyilatkozások viszszaadására milyen sablonok léteznek, az , egyenes beszéd", a , függő beszéd" és 5 A fogalomra lásd Sanders, José — Spooren, Wilbert: Perspective, subjectivity, and modality from a cognitive linguistic point of view, in Liebert, Wolf-Andreas — Redeker, Gisela — Waugh, Linda (eds.): Discourse and perspective in cognitive linguistics, Amsterdam—Philadelphia, John Benjamins, 1997, 86-89; a fogalom bővebb ismertetését lásd alább, illetve Az idézés mint ujrakonstrudlds című fejezetben.
