Page 156 [156]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA önkényes és történetietlen (például szentimentális vagy romantikus) felfogását, és az ikonológiai szakkutatás teljes tudományos arzenáljának bevetésével igyekszik bizonyítani, hogy a XVII. századi holland protestantizmus konkrét történelmi körülményei között már megteremtődtek egy ilyen — , a gonosz ember tragikus élményvilága iránti" — együttérzésnek, illetve , az erkölcsi világ ilyen individuális fölfogásának" vallási, kulturális és pszichológiai föltételei. Rembrandt, folytatja az elemzés, az uj emberi attitüdnek megfelelően átfunkcionálja , művészi eszközeit" is: ,a kései periódusban a formai elemek specifikus, nehezen meghatározható, de azért precíz szimbolikus értéket" nyernek. Biatostocki — közelebbi meghatározás nélkül — ilyennek tekinti a , fényárnyékot", a , térfelfogást" és az ,időstruktúrát" — ezek újszerű felfogása viszont immár a témáktól függetlenül, az egyes művek különös világain átívelve érvényesül. Az új emberi érzésvilág közvetlenül a fény és árnyék festői kezelésében, a cseppfolyóssá vált téridőben, a művek műfaji és tematikus kontúrjainak elmosódásában fejeződik ki: , megállapítható, hogy legmélyebb műveiben a sorssal, a fájdalommal és mélabúval küzdő ember tragédiája nem valami más, hanem ugyanaz, mint a haldokló, szétszóródó, vonagló és az árnyék betörésével szakadatlanul fenyegetett fényé". Mindez mégsem visszatérés a , fényfestészet" formalista-impresszionista koncepciójához, mert a forma itt konkrét világnézeti energiával telített, amelyet — kellően fogékonyak lévén a történelem mélyéről felénk érkező üzenetekre — csak szintetikus intuíciónk" segítségével és Rembrandt , szellemi világának" konkrét ikonológiai rekonstrukciója révén határozhatunk meg. Hogy Biatostocki végső soron mit tekint a mű — a , divergáló értelmezések lehetőségén" túlnyúló, nem szándékolt, mégis érvényes , lényegi jelentésének" (a Panofsky-féle intrinsic meaning or content-nek), arra abból következtethetünk, amit egy helyütt a pétervári Jékozló fiúról értekező Hans Kauftmanntól idéz egyetértőleg: hogy a tárgyak, a szereplők, a tér, az idő titokzatos meghatározatlansága, a kép varázslatos Helldunkele , az ember világhoz fűződő viszonyát illetően" Rembrandt , szkepszisét" fejezi ki.305 3.1.2 | KURT BAUCH: REMBRANDT ,,IKONOGRAFIAI STILUSA” ES AZ UJ MŰVÉSZETFOGALOM Biatostocki nagy ívű koncepciója a szakértők körében heves reakciókat váltott ki.506 A rembrandti elbeszélőművészet általánosító tendenciáját a legélesebben Kurt Bauch vitatta. „Az "aki általános akar lenni, semmilyen sem lesz goethei elve [...] senkire sem érvényes annyira, mint Rembrandtra"997 — vélekedett, és e művészet megkü305 KAUFFMANN 1943), 154. 306 A mélyreható vitát Henri van de Waal (Madlyn Kahr szóhasználatát extrapolálva) a , centrifugális" és ,centripetális" értelmezések ütközéseként jellemezte: VAN DE WAAL 1969, 221. 307 BaucH 1967, 141. 154
