Seite 138 [138]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA A dramatológust leginkább annak az elevenségnek a megragadása kell hogy érdekelje, amellyel Rembrandt drámái mintegy a szemünk láttára megtörténnek: ehhez pedig egy olyan speciális értelmezési keretet kell kidolgoznunk, amely épp erre az esemenyszerüre iränyul???. Gumbrecht ragaszkodik a jelenletnek ehhez a hermeneutikän inneni testies közvetlenségéhez: a jelenlét előállításáról szólva ezért hangsúlyozza mindig a jelenlévő létezők találkozásának téries jellegét, illetve a közvetlenül észlelő test fizikai érintettségét, az érzéki tapasztalatok materialitäsät230. Mindez nem jelenti azt, hogy a , jelenlét-hatásnak" meg is kell maradnia abban a szigetszerű elkülönültségben, ami megtörténtének előfeltétele: ellenkezőleg, utóbb tapasztalattá — értelemmé — kell formálódnia. Ámde ez az értelem szükségképpen az esemény értelme lesz, nem a „történet"-é. Nincs tehát eleve adva, mint valamilyen preegzisztens, magánvaló , jelentés", ami történetileg rekonstruálható, és az ismételt elmondásban csupán újra igazolódik, hanem itt és most képződik meg, ha egyáltalán. Ezért annak a reflexiónak is, amely utóbb tapasztalatot formál belőle, erre az eseményszerűre kell irányulnia, ezt kell értelemként rögzítenie. Idézett Laokoón-tanulmányában Goethe sem a trójai monda narratív elemzéséből, hanem a testek fizikai küzdelmének közvetlen-érzéki megéléséből kiindulva érvelt a szobor esztétikai hatóereje mellett, erejét pedig az esemény kalkulálhatatlanságával hozta összefüggésbe (vö. 99.). Gumbrecht szerint is az a meghatározó mozzanat, hogy mire észbe kapunk, , az észlelés pusztán fiziológiai aktusa már meg is történt": a , tapasztalat" mint értelmezés csak ez után következik.251 Az esztétikai tapasztalás — és így a képekkel való találkozás — eseményének fogalmi általánosítása érdekében Gumbrecht előszeretettel fordul az epifánia teológiai fogalmához. A szóhasználat itteni szempontomból azért lehet nagyon termékeny, mert az esztétikai megélést valamely szubsztancia kifejezetten érzéki megmutatkozásához, egy intenzitás-erő közvetlen, pillanatnyi megnyilatkozásához kapcsolja. Az epifániában egyrészt olyasmi válik eseményszerűen jelenvalóvá, amilyent saját mindennapi életvilágunk (a maga karteziánus józanságával) magától nem kínál fel: ezért ahhoz, hogy kiemelkedhessen a kontinuus prózai környezetből, olyan belső szervezettséggel, szigetszerűen elkülönülő formával és átütő erővel kell rendelkeznie, amely képes kifogni a kiszámíthatóra optimalizált köznapi észlelés rutinjain. A forma immanenciája és koherenciája a biztosítéka annak, hogy benne egy önelvű szubsztancia mutatkozik meg, amely saját jogán és olyan autoritásként lép fel, amely bennünket is mintegy a vele való szembesülésre kényszeríthet. Nincs epifánia és nincs esztétikai megélés bizonyos térfoglalás, a néző valamiféle , leigázása", az esemény kikényszerítése nélkül. Az erő a forma ereje, de a forma nem magánvaló dologi entitásként jön itt számításba, hanem mint a találkozás-esemény generátora. Hiába ölt objektivált alakot, és bontható elemeire, 229 Vö. BoEHM 2003, különösen 105ff. 230 GUMBRECHT 2010, 11ff. 231 GUMBRECHT 2003, 206. 136
