Seite 136 [136]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA csak e szerepjáték performatív kerülőútján válhatok a képszínpadon zajló dráma értő rezonőrjévé?22, Ha mármost Rembrandt elbeszélései a kabinetkép formájához adaptált modern drámák, a dráma pedig , abszolút "223, akkor nézőként aligha választhatom meg önkényesen a játékban való részvétel módját. Az az , implicit szemlélő" ugyanis, akinek szerepébe bele kell helyezkednem, a drámai mű értelemkövetelése szerint mindenekelőtt z képszínpad mutimmanens nyilvdnossdgdhoz tartozik?24, Az ő helyzetét a forma megannyi, Kemp által befogadasi ,,tampontoknak” vagy ,,ajanlasoknak” (Rezeptionsvorlage, Rezeptionsangebote) nevezett, tehát kifejezetten a nézőre kalibrált mozzanata definiálja — a képkivágattól és a perspektivikus látószög megválasztásától a diegézisen és szcenográfián át az , üres" vagy „meghatärozatlansägi helyekkel” valö gazdälkodäsig stb. A festö-rendezö ezek celzatos bevetésével igyekszik határozottan orientálni az én szemlélőként való jelenlétemet a játékban: általuk biztosít számomra irányított hozzáférést az eseményekhez.225 Az implicit néző művenként változó konkrét diszpozíciójától függ, hogy nézőként én mit lát(hat)ok a történésekből és mit nem; mi az, amit mint résztvevő nem kerülhetek ki, és mi az, amiből — alkalomadtán tendenciózusan — ki vagyok rekesztve. A néző-szerep intradiegetikus és metadiegetikus meghatározásai, illetve ezek kombinációi művenként, a rembrandti ,,szereposztás" függvényében változnak: van, amit nézőként eleve tudnom kell, de lehetséges olyasmi is, amit magamnak kell észrevennem stb. A dramaturgiai invenció döntő eleme tehát a lathatösdgok &s a hozzäferesck ökonomiája, ami az explicit néző játékosként való jelenlétét feltételezi a befogadásban. Ezt akár a rembrandti drámaforma , legfőbb fikciójának", legfontosabb játékszabályának is nevezhetjük. A forma nem is egyéb, mint olyan instrukciók rendszere, amely a nézőt a protagonistákkal való azonosulásra és/vagy a tőlük való távolságtartásra, illetve a dráma-játék tetlenségét hangsúlyozza: , Vajon a folyamatot, amelyben a költemény megszólal, csak a jelentésintencióknak kell hordozniok? Ezzel együtt nincs-e olyan igazság is, amely az előadásban/végrehajtásban rejlik (Vollzugswabrheit)? Ez az a feladat, amellyel a költemény szembesít." Vö. GUMBRECHT 2010, 57. Vö. ezzel GADAMER 1994A, 44.: „a vonalat rajzolnunk kell, ahogy ezt minden kompozíció megköveteli. ..." Max Imdahl kedvenc szavajárása volt, hogy a képeket partitúraszerűen , elő is kell adni". 222 A néző e distanciálóképességet, , performanciatudatot" igénylő gyakorlatát nevezi Juliane Rebentisch „a befogadás teatralizálásának", amelyben azonban — Michael Frieddel vitázva — az esztétikai önreflexió egy legitim formáját látja: de, teszi hozzá, ,a performativitást itt kevésbé szándékoltan végrehajtott cselekvésként, mint inkább szubjektum és objektum között lezajló eseményként kell érteni, eseményként, ami a tapasztaló szubjektummal inkább megtörténik, semmint intencionáltan végrehajtatik általa". REBENTISCH 2003, 68-71. A néző nézőként való önreflexiója szorosan együtt jár az idegen karakterekkel való azonosulás feladatának elfogadásával. A drámairodalomban megfigyelhető belső és külső perspektívák megkülönböztetéséhez Id. még NEWMAN 2009, 75—76. 223 Szonpi 2002, 17. 224 A mű intézményi autonómiája bizonyos értelemben elôfeltétele annak, hogy a szinre vitt drâma sajdt nyilvänosság iránti igénye is teljesüljön. , A dráma a nyilvánosság műfaja", mondja Fodor Géza a polgári dráma és drámaelmélet kezdeteiről írott tanulmánya elején (FODOR 1974, 10.) A drámai forma belső autonómia-igénye a művésztől olyan új esztétikai stratégiát is követel, amely ellentmond a retorika és a didaxis hagyományos szellemének. 225 Eztszokás az ún. befogadásesztétikai megközelítés terminológiájában , befogadási támpontoknak" (Rezeptionsvorgaben) vagy ,befogadási ajánlásoknak" (Rezeptionsangebote) nevezni: , ezek a belső orientáló formák számolnak a nézővel, akit így a mű függvényévé tesznek." Id. KEMP 2008, 253. 134
