Page 135 [135]
OCR
TEORETIKUS SEGÉDMODELLEK 2.3.3 | A BEFOGADO A KEPBEN VAN: AZ „IMPLICIT NEZÖ” REMBRANDTI INVENCIOJA A képzelődő néző jelenléte a képekkel szemközt a XVII. századi Hollandiában már magától értődő feltételnek számított a kortárs elméleti irodalomban is. Mind Franciscus Junius De pictura veteruma (1638, holland kiadása 1641), mind Samuel van Hoogstraten Inleyding tot de Hooge Schoole der Schilderkonst: anders de Zichtbaere Werelt-je (1678), a Rembrandt-korszak két legfontosabb teoretikus — az utóbbi esetében a festők praktikus kiképzését is szolgáló — traktátusa arra ösztönzi , mind a művészeket, mind a befogadókat, hogy úgy közelítsenek a vizuális műalkotásokhoz, mintha valós eseményeket tapasztalnának"?!8. Később látni fogjuk, hogy míg Junius mindezt még nagyon is a retorika szellemében, a nézőre gyakorolt közvetlen hatásként gondolja el, addig a Rembrandt-tanítvány Hoogstraten a nézői jelenlétet (tegenwoordich) már inkább kommunikatív cselekvésnek tekinti (vö. itt 186-188.). Fontos leszögezni: a befogadásesztétika a , nézőről" szólva nem a képet szemlélő mindenkori empirikus személyekről, illetve a konkrét befogadás-események történeti-szociológiai és pszichológiai kondícióiról, hanem egy a képforma által konstruált nézőről, egy a műbe foglalt én-szerepről beszél, amelyet az empirikus befogadó, ha hajlandó alávetni magát a mű autoritásának, inkább eljátszik vagy megszemélyesít. Ezt a formába beépített funkcionalitást nevezte — Wolfgang Iser irodalomtudományi termr minusdt?l? adaptälva?20 - Kemp ,implicit szemlélé”-nek /,der implizite Betrachter”]. Meggyőződésem szerint Rembrandt drámaszerzői eredetisége abban a törekvésben ragadható meg, hogy az , implicit néző" szerepét is a dramatis personae közé számítja: jelenlétét olyan szorosan integrálja a színpadi eseménybe, hogy az nélküle nem történhet meg. A kép előtt bámészkodó valós befogadó azzal bizonyulhat a gadameri értelemben vett ,jó játékosnak", hogy tisztába kerül a rá , osztott" szereppel: egyrészt követi a képszínpad zeki szóló utasításait, másrészt gondosan figyel arra, hogy a drámai személyek magukban és kölcsönviszonyaikban miként alakítják (valósítják meg) a maguk szerepelőírásait. A további elemzésekben arra törekszem, hogy műről műre e szerepszerű pozícióból szemlélve értelmezzem a látottakat — mint olyan eseményeket, amelyek az én szemem láttára, mégis a maguk jogán történnek meg221. Mint valós szubjektum, 218 ,Ahogy az ekphrasis és az érzelmekkel átitatott részvétel antik elméleteit átültették a festői gyakorlatba, úgy vált a néző szerepe a dráma vagy a költészet ama kritikusáéhoz hasonlóvá, aki tudását és narratív várakozását a művel való találkozásra összpontosítja." WESTSTENN 2021, 208. 219 Wolfgang Iser is hangsúlyozza, hogy az , implicit olvasó" fogalma nem lehetséges olvasókra, hanem , az olvasás preformält aktusjellegére” utal: ld. ISER 1972, 8-9. Az , implicit nézőt" mutatis mutandis a forma által strukturált szemleles olyan szubjektumänak nevezhetjük, akinek irányított látásaktusait a valós nézőnek kell performálnia, hogy saját szemmunkája során valós képtapasztalathoz juthasson. V6. BATSCHMANN 1998, 116-120. 220 Kemp 2008, 250. 221 Eljardsom analdgiajaként - Gumbrecht nyomán — Gadamer egy interjúrészletét idézem, aki — versekről beszélve — a tisztán szemantikai értelmezésen, a jelentésre összpontosító olvasáson túlmenően a sorok éneklésének elkerülhe133
