Page 133 [133]
OCR
TEORETIKUS SEGÉDMODELLEK lata, akire metodolögiäjänak igazoläsakor Kemp explicite is hivatkozik?!*. Megitélésem szerint Rembrandt invenciójának eredetiségét is egyedül ebben az átfogóbb történeti-befogadásesztétikai kontextusban tudjuk kellőképp értékelni: nem is kerülhetjük el a Rembrandt-irodalomban ma is virulens retorikai olvasatok csapdájának behatóbb kritikáját. 2.3.2 ] A RETORIKA CSAPDAJA (I) Hogy festészet és retorika között — legalább a guattrocento óta — szoros összefüggés áll fenn, az régóta tudott és jól dokumentált ténynek számít a szakirodalomban? . Michael Baxandall önálló kötetet is szentelt ama tézis bizonyításának, hogy a festészet humanisztikus legitimációjához szorosan hozzátartozott az antik ékesszólás szabályaival való rokoníthatósága, és részletesen kimutatta, hogy például Alberti a Della Pitturában milyen szorosan követi Quintilianust és Cicerót21é. Ebből is fakad a korai reneszánsz művészetelmélet erősen pragmatikus karaktere, a kommunikáció céljainak és eszközeinek összehangolására való gyakorlatias törekvés. Mindez gyakran a művek , tudós" mivoltát, szövegszerű strukturáltságát bizonyító historikus érvként jelenik meg — azt az elterjedt ikonológusi álláspontot legitimálandó, hogy a , naiv" néző tévedésben van, amikor közvetlenül, úgymond , pszichológiailag" szeretné érteni-értelmezni azt, amit a képeken lát. Az ikonológiai értelmezések rejtett előfeltevése, hogy a képek történetiikonológiai megértése egykorú kontextusaik, allegorikus kódjaik és retorikai célokat követő szerkesztésük alapos ismeretét feltételezi, ennélfogva minden , közvetlen" aktualizáló olvasat óhatatlanul történetietlen és önkényes szubjektivizmusba torkollik. Nemcsak Rembrandt , drc-ámáinak" érdekében érdemes ezt az előítéletet fölülvizsgálni, hanem azért is, mert pusztán a humanista irodalmi műveltség kérdéseként való kezelése épp a retorika legfontosabb aspektusát, a pragmatikai szempontot hagyja figyelmen kívül. Nevezetesen azt, hogy mivel , retorikai üzemmódban" a szónok, a költő vagy a festő kommunikációját valamiféle meggyőzés vagy rábeszélés szándéka kell hogy irányítsa, a művet (ha ebben az összefüggésben egyáltalán értelmes dolog művekről beszélni) óhatatlanul az elérendő/kiváltandó hatás felől kell koncipiálnia. A retorika eredendően nem művészetelmélet, inkább a befolyásolás kommunikatív technikáinak tanítása: ha elmélet is, nem esztétikai spekuláció, hanem a hatáskeltés gyakorlatának elmélete. Ebből az is következik, hogy tételeinek, megfontolásainak és tanácsainak a szónoklatok, versek vagy képek működésében kell igazolódnia. A festőnek, hogy megfeleljen a retorika szellemének, az lesz a dolga, hogy nyilvánva212 Kemp 1992, 208-209. 213 V6. SPENCER 1957, BUTTNER 2014, 96-106. 214 BAXANDALL 1971 131
