Seite 131 [131]
OCR
TEORETIKUS SEGÉDMODELLEK Amiben a festő leginkább előfutára lett a későbbi fejleményeknek, az nem a történetek iránti specifikus , drámaírói" érdeklődés (tehát nem az, amelyre magam első helyen koncentrálok, és amelynek, mint jeleztem, éppenséggel nem is volt tartós utóhatása), mint inkább annak a különleges szerepnek a kifejlesztése, amely a drámai fordulatok realizálásában a nézőre mint esztétikai alanyra hárul. Ez azért igényel megkülönböztetett figyelmet, mert sem a Fried által kifaggatott, a szalonban szemlélődő és szuverén ítélkezésre kész polgárral, sem a klasszikus-humanista retorikák föltételezett célszemélyével nem azonosítható. A továbbiakban kritikusan is fogom kezelni azokat az olvasatokat — például Ihijs Weststeijn dolgozatait —, amelyek Rembrandt művészi eljárásait döntően a korabeli retorika konceptuális keretében próbálják racionalizálni. 2.3.1 ] WOLFGANG KEMP ÉS A ,, BEFOGADÁSESZTÉTIKAI MEGKÖZELÍTÉS? A néző szerepének újragondolása az újabb német művészettörténet-írásban az ún. befogadásesztétikai megközelítést (, Rezepzionsásthetischer Ansatz") kezdeményező Wolfgang Kempnek köszönhető, akit a képnarratológia bírálata, illetve kommunikatív kiterjesztésének elégtelensége kapcsán (79.passim) idéztem már. Megfontolásait Kemp az alábbi alaphelyzetből kiindulva fejti ki: , Van egy műalkotás, egy kép, a helye egy templomban, egy oldalkápolnában, egy oltáron. Van egy néző, aki látni akarja a képet, és ennek megfelelő erőfeszítéseket tesz. Diszpozícióját nemcsak az őt és a művet körülvevő közös környezet, hanem bizonyos belső előfeltételek is meghatározzák — mint nézőnek specifikus jelene és története van. Vagyis a műalkotás és a néző adott körülmények között találkozik egymással; egyikük sem klinikailag steril és izolált egység. És ahogy a néző közelít a műhöz, úgy bánik az is vele: felel neki, és elismeri tevékenységét..." A befogadásesztétika legfontosabb premisszája, hogy ,a műbe eleve bele van tervezve a nézői funkció" .08 A , befogadó" tehát nem azonosítható minden további nélkül a kép mindenkori empirikus nézőjével — Kemp hangsúlyt helyez arra, hogy megközelítését a közönségkutatás szociológiájáról, az individuális befogadás pszichológiájáról és a művek fogadtatástörténetéről egyaránt leválassza. Azért beszél hangsúlyosan befogadás-esztétikáról, mert a kép műalkotásként való működésének feltételeire kérdez rá — a befogadót pedig szükségképpen a műhöz illeszkedő instanciaként kezeli, amely/aki nélkül műalkotásról sem beszélhetünk. , Hogy a mű valakinek" készül, az nem a művészettörténet valamely mellékes elágazásának kései felismerése, hanem a mű megalkotásának kezdettől fogva konstitutív mozzanata. Minden műalkotásnak van címzettje, megtervezi a nézőjét, és ily módon kétféle információval is szolgál, ame208 KEmr 2008, 247—248. Marosi Ernő fordítása. http://arthist.elte.hu/TAMOP 412/1 1 einfuehrung.html 129
