Seite 118 [118]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA Francisco de Holanda a XVI. században már a festészet költészettel szembeni versenyelőnyeként említi, hogy az , nem csak a művelt embert, de az egyszerűt, a falusi embert, az öregasszonyt is kielégíti. .."158. 1582-ben Paleotti bíboros a Iridentinum ellenreformációs szellemében programszerűen is megfogalmazza azt az igényt, hogy az egyház által ösztönzött kultuszképek tudatosan is alkalmazkodjanak , a hívők értelmének, akaratának és emlékezetének" adottságaihoz, célközönségük különböző csoportjainak tudásához és elvárásaihoz, benne a legegyszerűbbek mindennapos rutinjaihoz!55. Mint ismeretes, a katolikus propaganda a képrombolással kezdődő reformáció ellenében fedezte fel a közvetlenül az érzékekhez szóló képek hatékony fegyverét — de ezt a közvetlenséget továbbra is a vallási liturgia tereiben, a templomi képhasználat intézményes kontextusában kívánta hasznosítani. Ez Caravaggio festői forradalmának világa — ezért neki a néző testies jelenlétének a formába való belekomponálásakor az oltárképek monumentális méreteivel, téri installálásával és fizikai hozzáférhetőségével is számolnia kellett!56. Húsz-harminc évvel később, a protestáns Hollandiában Rembrandtot ilyesmi már alig korlátozza: a liturgikus funkcióit vesztett, helyhez nem kötött, mozgatható táblakép esetében a valós néző testi jelenléte a kép előtt egy — döntően a mű által vezérelt — esztétikai magatartásban oldódik fel, vagyis a néző a játék kedvéért sajátjaként kell hogy elfogadja a kép által felkínált fiktív látóteret (Id. később 354£f.). , Realizmusa" arra szolgál, hogy a néző mindennapi tapasztalati horizontját az ábrázolt cselekvőkéhez adaptálja, és ezzel megkönnyítse a laikus befogadó spontán részvételét a jatékban!57. (Osszefiigghet ezzel, hogy Hoogstraten mesteréről azt is fontosnak találta feljegyezni, hogy szívesen forgolódott egyszerű emberek körében.!58) A vizuális kultúra efféle átfogó és rutinszerűen működő keretrendszerét nevezte Baxandall — az itéliai quattrocento vonatkozäsäban — period eye-nek. 15? Itt követendő induktív eljárásom konkrétan kétféle empirikus tudást előfeltételez a nézői szubjektum oldalán. Egyrészt a mindenkori narratívák valamelyes ismeretét — még elbeszélő ciklusok és pluriszcenikus ábrázolások esetében is abszurd igény volna, 154 Francisco de Holanda fiktív képleírása az égő várost ábrázoló képről Quintilianustél ered, aki épp ezt hozza példának az ékesszóló beszéd szemléltető mivoltára (énargeia). Vö. DE HOLANDA 1538/1889, 71—73. vö. ezzel ROSEN 2000, 178. skk. 155 Paleotti releváns mondatait függelékben idézi, illetve kommentálja BELTING 2000, 592—593, Sajó Tamás forditása. Vö. KRÜGER K. 2001, 140., illetve KEMr 1992, 10-12. 156 Id. például a római S. Maria del Popolo Cerasi-kápolnájának anamorfikus oldalnézetre komponált oldalképeit, vö. RÉNYI 2009€ és RÉNYI 2013; de ilyen az egykor a Chiesa Nuova Vittrici-kápolnájában installált Sírbatétel is, amelynél a festő nyilvánvalóan a miséző pap szemmagasságához, illetve az eucharisztia felmutatásának eseményéhez igazította a monumentális oltárkép kompozícióját. Lásd erről A holtpont igézete című tanulmányomat: RÉNYI 2001, 38-58. Rembrandt festészetében egyetlen esetet ismerünk, amikor hasonló körülményekkel kellett számolnia: a Claudius Civilis összeesküvésén [1.09], amelyről Warburg kapcsán korábban (31. o.) volt már szó. Michael Fried szerint Caravaggio a maga esztétikai stratégiáját egyenesen a kiállítási környezetükkel szemben közömbös ún. galériaképeken fejlesztette ki, vö. FRIED 2010 Id. még [2.6, 102—103.] 157 Ez a horizont természetesen nem individuális természetű: végül is mindazokat a társas kompetenciákat — észlelés-mintázatokat, életismeretet, erkölcsi normákat stb. — át kell hogy fogja, amelyen a színház, a tragédia, illetve a festészet nyilvános közösségi műfajai is nyugszanak. Vö. BRYsoN 1981, 8-28. 158 Idézi WESTSTEIJN 2008, 214. 159 V6. BaxaNDALL 1983, 36-117. 116
