Oldal 116 [116]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA Összefoglalva: Rembrandtot, a modern drámaszerzőt az Akéda történetében sem a hit paradoxona mint olyan ragadja meg: ellenkezőleg, a történet Ábrahámjában a tragikus apa figuráját ismeri fel, akinek a Mórija hegyén tanúsított hite csak akkor lehet valóban tartós és érvényes emberi teljesítmény, ha reflektált marad, és életének felelősségteljes továbbvitelére is hatással van. 1.3.4 ] A CSELEKMÉNY EGYSÉGE ÉS A DRAMATURGIAI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Amikor Arisztotelész a tragédia kapcsán ,a cselekmény egységéről" beszél, alighanem olyasmire gondol, hogy az események menetét a drámaíró a konfliktus plasztikus kibontásának kell hogy alárendelje. Ezért követeli, hogy , legyen lezárt egész" a cselekmény, befogadható és átlátható (legyen bizonyos nagysága, 50b, 41-42.) „A mesenck (müthosz) is, mivel cselekvés (praxis) utánzása, egységes és egész cselekvés utánzásának kell lennie, és a történések (pragma) részeinek úgy kell összeállnia, hogy ha valamely részt máshova teszünk vagy elvesziink, az egész kificamodjék és megroggyanjon.” Ebbél kévetkezik az a tétel, hogy ,,az egységes utanzas valami egységnek az utanzdsa” (51a32—33)!5!. Rembrandt a maga képszinpadi dramaturgiäjät nyilvan nem az arisztoteleszi Poetika, illetve a reneszánsz drámaírók számára ebből desztillált normatív szabályok szem előtt tartásával fejlesztette ki. Az ún. , arisztotelészi hármas egység" Castelvetro és társai által kidolgozott követelménye a monoszcenikus állókép médiumában amúgy is eleve teljesültnek tekinthető: az egyetlen ábrázolható jelenet mind a hely, mind az idő, mind pedig az aktuális történés egységes kereteként szolgál (Id. később 278ff.). Bár a dc-áma képe színpadként funkcionál, mégsem színház: a festő dramaturgiai feladványa annak a cselekménymozzanatnak, helyszínnek és akciósornak a kiválasztása, amely ebben a szemléletes egységben alkalmasint a teljes narratíváért képes helytállni. A modern drámáról szólva Peter Szondi is azt hangsúlyozza, hogy , a döntés aktusa az a színhely, ahol az ember drámai valósággá válik".!52 Rembrandtnak úgy kell tehát előállítani a dráma egységét, hogy közben , a döntés aktusára" fókuszáljon. A jelenet térbeli és időbeli indikátorait kell úgy meghatároznia, illetve a dr-ámai szereplőket úgy konfigurálnia, hogy mindebből a drámai konfliktus egésze váljon szabatosan áttekinthetővé. A jelen idő és a hely felosztásának — tagolásának, kiterjesztésének, strukturálásának — ezt a módját később (Id. a 282-283. oldalakat) összefoglalóan dramaturgiai megkülönböztetésnek fogom nevezni. A , dramatológiának" nem is lesz egyéb dolga, mint föltárni a képszínpadi színre vitel olyan keretező apparátusait és vizuális technikáit, amelyek révén a festő képes jelenvalóvá — értsd: objektíve külsővé-szemléletessé — tenni 151 ARISZTOTELÉSZ 1997, 45. 152 Szonpi 2002, 15. 114
