Page 115 [115]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE tudjuk, mégis sejteni véljük, miféle ambivalens érzések — értetlenség és rémület, félelem és megkönnyebbülés, hála és önvád — kavaroghatnak a lelkében. Ez bizony dráma a javából: felismerés, azaz ,átmenet az egyik állapotból a másikba", amely ,lehántja az emberről mindazt, ami lényegtelen". !48 Hisz gondoljuk meg: a , hit lovagjának" tette nem tragikus tett. Megtételéhez Ábrahámnak minden erkölcsi dilemmán is túl kellett lépnie — ez Kierkegaard igazsága! 9. Ámde mihelyt mentesül a végrehajtás parancsa alól, Ábrahámnak óhatatlanul szembesülnie kell azzal az emberi világgal is, amelyet odahagyott, hogy az Örökkévaló akaratát kövesse — ez pedig Rembrandté. A csoda nemcsak a teremtő végtelen hatalmával ismerteti meg, de rádöbbenti őt arra is, hogy elszámolással tartozik — mindenekelőtt annak az eleven gyermeknek, aki mit sem sejtve, még mindig engedelmesen térdepel a lábainál. Bár White szerint a fiú , nem több, mint anonim áldozat", a rézkarc ennek épp az ellenkezőjét sugallja. Aligha véletlen, hogy — szemben a pétervári és müncheni kép áldozati báránnyá, arctalan tárggyá dehumanizált Izsákjával — ezt a takartságában is szép arcú fiút Ábrahám inkább csendesen magához vonja. Pontosan érezni, hogy atyai szeretete az utolsó pillanatig óvná őt a gyilokkal való szembesülés rettenetétől. Izsák nincs megkötözve sem: mintha Ábrahám kíméletből hagyta volna szabadon, hogy ezzel is leplezze előtte valódi szándékait. 150 Ábrahám ugyanis nem fanatikus őrült, aki vallási tébolyban szenved — a drámaszerző Rembrandt pedig arra helyezi a hangsúlyt, hogy az isteni kegyelem csodája sem oldhatja fel őt annak az utólagos terhétől, amit Isten kedvéért a szeretteivel szemben követett (volna) el. Ha Ábrahámnak utóbb, ,az Úr gondoskodásának helyéről" viszszatérve az emberi világba, nem támadna valamilyen bűntudata azért, amit Izsákkal és Sárával tett, áldozathozatala sem lett volna valódi lemondás a gyermekről. A rembrandti sugallat szerint tudnia kell ezt az Úrnak is — ezért véljük az angyal testbeszédének érzelmes-bensőséges , hanghordozásából" a vigasztalás tónusát is kihallani. Így a rézkarc a pillanat izt és most-jába mind az előtörténetet, mind a jövőre való vonatkozást — ama bizonyos átmenetet mint az emberi állapotban bekövetkezett fordulatot — képes valahogy inkorporálni. 148 VG. itt 101. 149 Soren KIERKEGAARD: Félelem és reszketés, ford. Rácz Péter, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1986. 150 Ahhoz hasonlóan tesz, ahogy az ide vezető úton is tette, amikor, hogy ne kelljen fölfednie közös menetelük igazi célját, dodonai szavakkal tér ki Izsáknak az áldozati állat hollétére irányuló kérdése elől: nem véletlen, hogy épp ezt a lefojtott, de drámai párbeszédet Rembrandt külön rézkarcon is földolgozta, amit később, bár más kontextusban részletesen is elemzek, Id. a 312. oldaltól. David R. Smith annyiban is protestáns szelleműnek ítéli a művet, amennyiben a művész személyes érintettségét látja reflektálódni Izsákban, aki Titusra emlékezteti őt. Vö. SMITH 1985, 294. 113
