Seite 103 [103]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE Bár a Laokoón-szoborcsoport kapcsán nem beszél közvetlenül drámáról, aligha véletlen, hogy Goethe a Laokoón-esszével egykorú Epikus és drámai költészet című rövid írásában, amelyben a görög drámáról Schillerrel folytatott eszmecseréjének konklúzióit foglalta össze! 17, Arisztotelész nyomán és szellemében kifejezetten az előadás idődimenzióját tekinti a hapszódosz és a mímosz közötti voltaképpeni vízválasztónak. A Laokoón-esszé sugallata szerint mindenesetre a képzőművészet nagyon is alkalmas arra, hogy jelentékeny művészek keze nyomán — éppen mert , mindenkor a pillanatnak dolgozik"118 — , lehántsa az emberről mindazt, ami lényegtelen"! DD, azaz valódi drámák hordozójává váljon. 1.3 ] A MEGFESTETT IDŐ APÓRIÁI s Mivel a dráma mindig elsődleges, ezért időformája is mindig a jelen idő. "29 (Peter Szondi: A modern dráma elmélete) Svetlana Alpers hívja fel a figyelmet arra, hogy amikor a fiatal Rembrandt az amszterdami történeti festőkhöz csatlakozott, , azokat a holland képzőművészeket választotta példaképül, akiket a legkevésbé foglalkoztatott az ábrázolás problémája": például Pieter Lastmant, akinek , csak a történet a fontos"121. Korszakos monográfiája, a 7he Art of Describing alaptézise szerint a XVII. század holland festőit éppen nem a történetmondás mikéntje, sokkal inkább ,a látható világ felszínének" megragadása foglalkoztatta. Függetlenül attól, hogy mennyire tekintjük meggyőzőnek Alpers a korabeli vizuális kultúra rekonstrukciójából következő történeti érvelését, ezen belül például az itáliai festészet , narratív" jellegét a hollandok , leíró" művészetével szembeállító tipológiáját, az bizonyosan igaz, hogy az optikai és általában a mediális érdeklődés, a vonzódás az illuzionisztikus effektusokhoz, a képsík és festékanyag transzparenciájával való játékokhoz stb. döntően más irányú reflexió felé terelik a nézőt, mint amit megsebesülése idéz elő, a részvét, amelyet a gyilkos szorításnak már engedő kisebbik fiú iránt érzünk, s végül a szorongás, amely az egyelőre sértetlen s talán még reménykedő nagyobbik fiú miatt vesz erőt rajtunk, a befogadás olyan érzelmi modalitásai, amelyeket a dráma egymásnak feszülő erőinek , magasan organizált összjátéka" idéz elő, s amelyben a néző is differenciált szerepet kap: helyzete leginkább a nagyobbik fiúéra hajaz, aki egyszerre , tanúja és részese" az eseményeknek. 117 Vö. Goethe: , Epikus és drámai költészet" (1797); Goethe a szöveget csak jóval később, 1828-ban publikálta. Vö. GOETHE 1981, 204—205. 118 GOETHE 1981, 202. 119 GoETHE 1981, 199. Goethének ez a merész Laokoën-értelmezése, illetve befogadäs-ajänlata mintegy megelôlegezi a Rembrandt-dramatolégia két — a későbbiekben részletesen is kifejtendő — aspektusát: egyrészt az alapértelmezett cselekvés tárgykapcsolatként való felfogását (Id. a 231. oldaltól), másrészt a nézői jelenlét aktív szerepként való elgondolását (Id. a 351. oldaltól). 120 SzoNDpi 2002, 18. 121 ALrErs 2000, 252. 101
