Seite 102 [102]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA játékaként jeleníti meg: a kellőképpen figyelmes és empatikus nézőnek az „egyik ällapotból a mäsikba valö ätmenetet” [Übergang] kell lejätszania, hogy abban a dramatis personae sorsát lássa meg feltárulni a saját szeme előtt. , Lárom, hogy aggodalom, félelem, rémület és atyai szeretet is duzzasztja az izmokat, tágítja a mellkast, vonja redőkbe e homlokot — és készséggel elismerem, hogy itt a művész a lehető legmagasabb fokon ábrázolja a testivel együtt a lelki kínt is" (az én kiemelésem, R. A.)!!? — rekapitulálja Goethe saját esztétikai tapasztalásának folyamatát. De, teszi hozzá nyomatékkal, , attól óvakodjunk, hogy a hatást, amelyet e műremek tesz ránk, azon melegében átvigyük a műre": értsd: az elbeszélésből ismert vég tudásának birtokában máris az eldőlt küzdelem végleges ábrázolásának tekintsük azt. Gottfried Boehm szerint az ilyen momentum Goethe ábrázolásában két idősíkhoz tartozik: egyrészt a narratív történés menetéhez, az előzmények és következmények folyamatához, amelynek egy meghatározott pillanatát jelenti; másrészt azonban egy olyan időrendhez is, amely egy olyan ,átmeneti pillanatot" ragad meg, amely művészileg ,ura saját átmenetiségének".!15 Így képes a sikeres forma például azzal meglepni a nézőt, hogy az elvárthoz-rutinszerűhöz képest valami váratlant állít elő, és így provokálja ki az átmenet temporális tapasztalatát, ami mégsem azonos a narratív idő — múlt, jelen és jövő — egymást követő fázisaival. Ezért beszél Goethe a patetikus kifejezés , lebegéséről" /schwebt/ —, és ezért is tanácsolja a nézőnek, hogy ,ha fel akarja fogni a Laokoón igazi szándékát", akkor fáklyafénynél tekintse meg a szobrot, vagyis a szemlélés során mintegy önmaga számára is animálja az alakok képét. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy hagyja az eseményeket a saját idejükben megtörténni! 14. Mint a színházban: úgy figyelje meg, úgy kövesse le, illetve úgy fejtse fel a figurák diegetikus összefüggésrendszerét (a cselekményből következő belső kapcsolataik alakulását), hogy — elfogadva a játékszabályokat — saját jelenlétét a fiktív szemtanú esztétikai szerepének rendeli alá. Goethe szemében a mű azért bizonyul , tökéletes egésznek"115, mert egyensúlyt teremt a mű és a befogadó között, ugyanakkor hangsúlyt helyez arra, hogy a szobormű diegetikus tagoltsága és a néző szkopikus aktivitása — e két nagyon is különnemű aspektus (vö. később 224f.) — ne oldódjon föl egymásban. A befogadó emocionális és reflexív reakciói mintegy korrelátumai a mű megtörténésének: a dráma a maga belső logikája szerint zajlik le, de a néző nélkül mégsem tud megtörténni! 16. 112 GoETHE 1981, 200. 113 BoEHM 2001, 576-577. 114 Úgy tűnik, Goethéé inkább atipikus módja a görög szobrok fáklyafénynél való éjszakai szemlélésének, amennyiben azt sokkal inkább a szobortestek mesterséges erotizálásának szükséglete diktálta. Vö. BATSCHMANN 1992. 115 GoETHE 1981, 201. 116 ,A szenvedés — a magunké csakúgy, mint a másé — mindössze háromfajta érzést válthat ki az emberből: aggodalmat, rémületet és részvétet, azaz a közelgő csapás baljós sejtelmét, a hirtelen fájdalom érzetét és a részvétet a szenvedő vagy a sokat szenvedett iránt. A Laokoón mindhárom érzést ábrázolja és kiváltja, mégpedig a lehető legszerencsésebb fokozatokban"— összegez Goethe. A rémület, amelyet , a harapás punctuma", azaz az apa hirtelen 100
