Page 100 [100]
OCR
A KÉPEK SZÍNJÁTÉKA szi forma integritásához ragaszkodik: a régiek művészetében is ,a szimmetriák és szembeállítások" mesterségesen megalkotott rendjét, a forma áttekinthetőségére, a művészi anyag követhető artikulációjára való törekvést tekinti mérvadónak. , Nagy előnye a műalkotásnak, hogy önálló és önmagában zárt egész"!99, ekképp , puszta létezőként mutatkozik meg, tehát mindenestül és tökéletesen önmagába zárt". Ez éppúgy igaz a Laokoónra, mint például a Tövishúzó fiú-ra — nem függ tehát a tárgykör vagy a narratíva sajátosságaitól: csupán azon múlik, hogy a kiszemelt eseményt , okával egyetemben" jelenítse meg. Mivel a jelentős művek , eleven, magasan organizált természeteket” [,lebendige, hochorganisierte Naturen"] állítanak elénk, mozgásuk művészi igazságának érvényesüléséhez elegendő, ám elengedhetetlen feltételének azt látja, hogy magukban hordozzák motivációjukat!9!. Így Goethe a szobrot nem mozgásban lévő testek állóképbe kényszerített imitációjaként!2 vizsgálja, hanem — Arisztotelészhez hasonlóan — aktív vagy reaktív emberi cselekvések mesterséges mimésziszének: nem fizikai mozgások, hanem emberi történések utánzásának tekinti. Nem a mozgásfázisok egymásutánjára, hanem az emberi állapotban bekövetkező változásra figyel!95. Míg Lessing az ábrázolás, addig Goethe az esemény paradigmájában gondolkodik: Lessing a szoborban a megformált követ mint fizikai objektumot látja, amely egy időpillanatot igyekszik megragadni — Goethe viszont a kő jelenéssé, jelenlétté való transzformálódását látja, amelyben lényegi változás áll be az ábrázolt állapotban. A szobor nem ábrázolja a mozgást, hanem maga mozog:194 míg az előbbinek az adekváció, az utóbbinak a néző általi megélés, az ,itt és most”-tôrténés lejátszhatósága lesz az esztétikai normája. Míg amaz a szépség elevenné tett ikonjaként, emez egyenesen élő drámaként tekint a szoborra. A legelgondolkodtatóbb e tekintetben az, hogy Goethe a szobor szemlélésekor készségesen hajlandó eltekinteni a narratívától, illetve annak alkalmi mozzanataitól is: Laokoón neve, főpapi rangja, Irójához való hűsége, a büntetés jogossága stb. számára csupán megannyi , mellékes körülmény, amellyel a költészet és a mitológia ruházta fel" (!) a figurát. Vegyük észre, hogy a költő jelen időben beszéli el, amit maga előtt lát: míg Laokoón , fiai oldalán aludt. . kígyók fonódtak rájuk, s most álmukból felriadva kétségbeesetten küszködnek, hogy kiszabaduljanak az eleven béklyó szorításából..." Mint eseményt olvassa le a szoborról azt, aminek nézőként épp szemtanúja lett. Ezért mondhatja a főpapról, hogy ,csupán apa ő", akit a szemünk láttára ér sorscsapás — és csak ez az itt és most indokolja — a Laokoón-vita kontextusában több 100 GoETHE 1981, 198. 101 E felfogds mtivészettérténeti relevancidjardl v6. Lress 1985, kiil. 179-197. 102 Lessing 1982, 200-201. 103 Ezert messzemenöen indokoltnak lätom Didi-Huberman kiserletet, hogy Goethe e Laokoön-Ertelmezeset összeolvassa Warburg pätoszformula-teöriäjäval, amelyet az elsö resz „Irauma, mim£zis, emlekezet” cimü fejezetében (208) tárgyaltam részleteiben is. Vö. DIDI-HUBERMAN 2010, 225—235. 104 Dipi-HUBERMAN 2010, 232. 98
