Seite 97 [97]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE 1.2.3 ] GOETHE, ISMÉT Ha tanulmányom felütésekor (71passim) az idős Goethével példálóztam, mint aki — minden hagyomány és kulturális rutin ellenében — egy tenyérnyi Rembrandt-karcon is képes volt spontán módon felismerni egy dráma lejátszódását, tennék egy rövid kitérőt egy korábbi, A Laokoón-szoborcsoport (Über Laokoon, 1798) címet viselő szövege irányába — mégpedig annak a terjedelmes és sokrétű értelmezési vitának§5 a kontextusában, amely e (római kori másolatban ismert) hellenisztikus emlék [2.07] kapcsán a XVIII. század közepétől nagyjából a XIX. század első harmadáig főként Németországban zajlott le. Az esszé ugyanis megítélésem szerint olyan egészen eredeti koncepciót fejt ki a Winckelmann és Lessing értelmezései által dominált klasszicista közvélekedés ellenében, amelynek explikációja segítségünkre lehet az arisztotelészi kérdésfeltevés képzőművészeti relevanciáját firtatö „dramatolögia” kifejteseben is. Goethe pozíciójának pontosabb megértésében a tanulmány írása idején, 1797 jüliusäban Schillerrel folytatott intenzív levelezése lehet segítségünkreS$. Kettejük dialógusának középpontjában ekkortájt — saját alkotói dilemmáik megosztásán túl — két fejlemény állt. Az egyik a Laokoón-szoborcsoport egy friss antiklasszikus értelmezése55, amely fölkeltette Goethe szunnyadó érdeklődését a mű, illetve a körülötte zajló sok évtizedes polémia iránt. Goethe-nek megtetszett Alois Hirt értekezése, aki — merész módon, szakítva minden platonizálással — a görög szobrászat originalitását az ábrázolt tárgyak egyedi, karakterisztikus jellegének kidomborításában vélte fölismerni, s bár egyoldalúnak és korlátozott érvényűnek ítélte, mégis rávette Schillert a Die Horen hasábjain való publikálásra. Schiller július 7-én így reagál: ,. . most volna itt a kellő időpont arra, hogy a görög műalkotásokat a karakterisztikum oldaláról világítsuk meg és nézzük végig, mert a közvéleményben még mindig Winckelmann és Lessing felfogása él [...1786 A célzás a winckelmanni edle Einfalt und stille Grösse eszményéből kibomló idealista esztétikának arra a legpregnánsabban Lessing által megfogalmazott tételére vonatkozott, amely szerint a görög művészet csúcsa ,a szép testek utánzása"§7 volna. 83 A vita szinvonalas dsszefoglalasat ld. Kocziszky 1995 84 V6. Der Briefwechsel zwischen Goethe und Schiller, Hrsg. Von Siegfried Seidel, 3 Bde, Insel Verlag, Leipzig, 1984. Erster Band, Briefe der Jahre 1794-1797, no. 307., S. 332ff., no. 311., S. 335-338. 85 — 1797 július elején, tehát az Über Laokoon írása idején keresi fel Goethe-t Jenäban Aloys Ludwig Hirt (17591837) ókorkutató-régész, hogy megmutassa neki Versuch über das Kunstschöne című tanulmányát, amit nem sokkal később Schiller le is közöl a Die Horen hasábjain. A szöveg erőteljes kísérlet arra, hogy a klasszikus görög művészetről való beszédet megfossza a winckelmanni klasszicizmusból kibomló idealista esztétika elavult ballasztjaitól. Hirt a Laokoón-szoborcsoport példáján fejti ki antiklasszicista álláspontját, amely szerint a régi görögök selső törvénye" a mindenkori ábrázolt tárgy egyediségének, karakterisztikus vonásainak rögzítése volt. Így leginkább a kígyóméreg fiziológiai hatásainak precíz megfigyelését, a fulladásos halál bekövetkezésének körültekintő ábrázolását értékelte az ókori szobrász igazi teljesítményeként. — Ezt tekintette ultima ratio-nak a görög ideál és a »szépség” idealista esztétikaival - Winckelmann-nal, Lessinggel, Moritz-cal folytatott vitájában. 86 Briefwechsel (ld. 223. sz. läbjegyzet), Bd. I. 364. 87 Lessing 1982, 200. Winckelmann árnyalt értékeléséhez Id. RADNÓTI 2010, különösen 174. sk. 95
