Page 95 [95]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE [Révid exkurzus: az arisztotelészi drámaesztétika egy reneszánsz festészeti implementációja] Lodovico Dolce Dialogo-ját (1557)? azért érdemes közelebbről is szemügyre venni, mert ő azon kevesek egyike volt a reneszánsz művészeti irodalomban, akik — kifejezetten a festészeti invencióról beszélve — nemcsak explicite hivatkoznak Arisztotelészre, hanem azt egy görög tragédia összefüggésében teszik és épp olyan módon értelmezik is, amire magam a dramatológiai okoskodást építeni szándékozom. A reneszánsz traktátusirodalom szerzői között Dolce kerül talán a legközelebb ahhoz, hogy a festészetre alkalmazza a Poétikában kifejtetteket, amikor azt a követelményt támasztja a képpel szemben, hogy a cselekmény legyen olyan megygyőző a néző szemében, , mintha az másképp nem is történhetett volna meg, csak ahogy ő megfestette""V. Ezt — egyebek mellett és talán nem véletlenül — az antik görög festő, Timanthész (i. e. 4. század) egy olyan képével [vö. 3.88] igazolja, amely Euripidész Iphigeneia Auliszban című tragédiája egy jelenetét (pontosabban egy a tragédiában hivatkozott eseményét)"! ábrázolja. Dolce Aretindéja a Dialogo-ban a festői invenció sikeres példájaként hivatkozik Iphigeneia feláldozására a darab végéről: ,amint az oltár előtt arra vár, hogy megöljék Dianának való áldozatul. És miután a festő a körülállók arcán változatos módon kifejezte a fájdalom minden formáját, már nem bízott abban, hogy még nagyobb fájdalmat mutathat meg a szenvedő atya arcan, s ezért elfedte azt valamilyen lepellel vagy a ruha szegélyével. Timanthész [...] az illendőséghez, mert mivel Agamemnón volt az atya, úgy hatott, mintha nem tudta volna végignézni, amint szeme előtt ölik meg a lányát."72 Dolce példája nem saját ötlet, régi antik toposzt idéz: Agamemnón mérhetetlen fájdalmának fatyollal valé elrejtése mar Ciceréndl73, Pliniusnl/# és Quintilianusnal”> is felbukkan, hivatkozik ra Alberti (jóformán szó szerint idézve Quintilianust)”°, majd 69 Dorce: Dialogo della Pittura. Intolatro LAretino, vö. DOLcE 2015 70 ,...ami az elrendezést /ordineJ illeti, ennek a titka abban van, hogy a festő részenként annyira megfelelően fogja össze annak a történetnek a menetét, amelyet meg akar festeni, hogy a szemlélőknek úgy tessék, mintha az másképp nem is történhetett volna meg, csak ahogy ő megfestette. Ne tegye későbbre azt, aminek előbb kell következnie; a legnagyobb rendben rendezze el a dolgokat akként, ahogyan következnek" vö. Lodovico Dolce, , Párbeszéd a festészetről, a címe: Aretino....": magyar fordítását Id. MARosi 1976, 159. Vö. még BÂTSCHMANN 1998, 88. 71 Klütaimnésztrát egy hírnök tájékoztatja: ,,. . . Agamemnón úr pedig, / Meglátva lányát, amint a mezőre halni lép, / fejét elfordítva könnyezett, / Szemét meg arcát leple mögé rejtve el..." EURIPIDÉSZ: [phigencia Auliszban, 1547-1550, ford. Devecseri Gäbor. In: Euripidész válogatott drámái, Magyar Helikon, 1961., 470 72 Lodovico Dolce, „Pärbeszed a festeszetröl, a cime: Aretino....”: Marost 1976, 159-160. 73 Cicero, A szénok, 74.: v6. CICERO 2012, 634. 74 Punius, Historia Naturalis, XXXW. 73., vô. PLINIUS 2001, 181. 75 — ,Nem kellene a beszédben is elrejteni ezt-azt, vagy azért, mert nem szabad megmutatni, vagy mert illéképpen kifejezni lehetetlen? Így tett Timanthész is — aki, ha jól sejtem, küthnoszi volt — azon a képen, amellyel legyőzte a teoszi Kólótészt. Mert amikor Iphigeneia feláldozását festette meg, szomorúnak festette Kalkhaszt, még szomorúbbnak Odüsszeuszt, ám Meneláosz arcára festette a legszívszaggatóbb fájdalmat, amit művész egyáltalán kifejezni képes, s miután így megalkotta a fájdalom teljes skáláját, s nem talált méltó kifejezési formát az atyai arc ábrázolására, eltakart arccal ábrázolta őt, s mintegy felkínálta őt képzeletünknek, hogy a fájdalom mértékét mi magunk képzeljük hozzá. OUINTILIANUS, Jnst. Orat., 2.13.12-13.; vd. QUINTILIANUS 2008, 178-179. 76 ALBERTI, Della Pittura, Il. 42. ALBERTI 1997, 121-122. 93
