Seite 85 [85]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE zem: olyasmit, aminek vannak konzisztens szerveződési elvei, törvényszerűségei és szabályai, s amelyet az egyes művek módszeres vizsgálatával föl is lehet tárni. Egyenesen az a hipotézisem, hogy Rembrandt a képszínpadi játék merőben autonóm szintaxisát dolgozta ki, persze saját célra és merőben belső ösztönzőket követve — miközben ilyesmire sem a korábbi, sem a későbbi generációk , történeti" festőinek nem volt szüksége. Ez szab világos célokat, egyszersmind határokat is itt következő kísérletemnek. 1.2 | A,,REMBRANDT-DRAMATOLOGIA” CELJA ES HATARAI , Radikálisnak lenni annyi, mint a dolgot a gyökerénél megfogni. Az ember gyökere azonban maga az ember. "8 (Marx: A hegeli jogfilozófia kritikájához) A , történetek" kifejezetten drámaként való rendszeres megközelítésére — amennyire a roppant kiterjedt Rembrandt-irodalmat át tudom tekinteni — eddig nem történt átfogó kísérlet. Nem ok nélkül nem: ha ugyanis művészettörténészként meg akarunk felelni a kihívásnak, és a képeket aktuális működésükben, egy-egy sorsfordulat képeseményeként szeretnénk tetten érni, nemcsak szaktudományos fogalomkészletünket, bejáratott módszereinket és egész analitikus eszközparkunkat kell fölülvizsgálnunk, de — épp a képi drámák tükrében — saját szerepünket és feladatunkat is újra kell definiálnunk. Túl kell lépnünk a történetek és az ábrázolások tudományos kezelésének megszokott keretein, az ikonográfiai sematizmus, a képi reprezentációban való gondolkodás és a retorikai célszerűség föltételezésének rutinjain. Ez talán segíthet abban is, hogy némely, a Rembrandt-kutatásban régóta megoldatlannak számító kérdés megválaszolásához is közelebb kerüljünk. 1.2.1 ] EGYÁLTALÁN: MI TÖRTÉNIK A KÉPEKEN? HÁROM JELLEGZETES ESET Ahelyett, hogy egyszerűen megfogalmaznék egy definíciót a képszínpadi dráma fogalmával kapcsolatban, majd ebből levezetném a , Rembrandt-dramatológia" fogalomrendszerét és módszertanát, inkább induktív módon járok el. Először mutatok három olyan — narratológiai, ikonográfiai, illetve esztétikai szempontból — problematikus művet, amelyek megítélése tekintetében máig nincs konszenzus a szakirodalomban, 44 Karl Marx: „A hegeli jogfilozófia bírálatához, Bevezetés". In: Marx—Engels művei, I. kötet (1839-1844), Kossuth, Budapest, 1957. 385. 83
