Seite 83 [83]
OCR
ELBESZÉLÉS VAGY DRÁMA? A KÉRDÉS FELVETÉSE igyekeztem megmutatni, Warburg is — Nagelhez több szempontból hasonlóan — kritikus szemmel mérlegeli a műfajt, és eszempontból ítél a valódi művészi teljesítményekröl: „Rembrandt Civilis-e egy olyan pillanatot szimbolizäl, amelyet sem a saját [értsd: a holland nemzeti — R. A.] elötörtenetböl vett, sz6ban-képben egyaränt emlékezetesen megörökített antik történeti elbeszélés, sem a közvetlenül eleven, testszerűen dramatikus megjelenítés nem tudott akár a romanizáló elokvencia, akár a teátrális pózolás tévútjára téríteni. Hogy a keserű, nyers komolyság, amely ebben a bosszúképben rejlik, nem felelt meg a városháza urainak, csak azt bizonyítja, hogy az olyan alkalmi művészetet, amely felzaklató események komor hangulatának felidézését szolgálja, Európa országaiban mindenütt csak vonakodva vették tudomásul."36 Utaltam arra is, hogy Rembrandt teljesittmenyeben a kultürakritikus Warburg szinten a görög tragikus hagyomány szellemének a megelevenedését üdvözölte?7. Az, amit a következőkben részletesen kifejtendő vagyok, azon a szilárd meggyőződésen alapul, hogy Rembrandt mintapéldája annak a dramaturgi vénával bíró képalkotónak, aki minden epikus anyagban rendre az eseményszerűt, ahogy Nagel mondja, a jelenvalóvá-tevőt (,das Prásentische"38) keresi: sőt, hogy festett, rézbe karcolt vagy papírra rajzolt narratív művei — lett légyen témájuk bibliai elbeszélés, valamely szent élete, mitológiai történet vagy históriai emlék — kifejezetten a kép színére vitt dráma jegyében állnak??. Látni fogjuk, hogy Rembrandt a képi elbeszélés örökölt formáit radikálisan megújító művészete épp ennek az eseményszerűnek az új értelmezésén alapul. Ugyanakkor a , történeti képein" (historie) feldolgozott elbeszélések oly sokféle etnikai és történeti hagyományt, kulturális-szellemi értékvilágot képviselnek, hogy e szempont szerinti egységes tárgyalásuk elképzelhetetlen a közös nevezőjük, a képszínpadi dráma fogalmi megalapozása nélkül. Ráadásul méretben, technikában, a fizikai-térbeli hozzáférés tekintetében is olyan sokféle műről van szó, hogy az átfogó definíciónak szükségképpen túl kell lépnie a nyilvános használatra szánt reprezentatív , történeti kép" Nagel emlegette műfaji-intézményi keretein, illetve a , megbízói művészet"40 első, Albert Blankert iniciálta kiállítás (Gods, Sainst and Heroes. Dutch Painting in the Age of Rembrandt, Id. Kat. WASHINGTON—-DETROIT-AMSTERDAM 1981) és Blankert korszakos jelentőségű bevezető tanulmánya, vö. BLANKERT 1980. Újabban Eric Jan Sluijter mutatta ki, hogy ebben a műfajban is milyen kiterjedt privát művészetipar létezett, és milyen nagyszámú jelentős és kevésbé jelentős mester dolgozott elbeszélő képeken 1630-1650 között Amszterdamban, vö. SLUIJTER 2015. A kérdés tárgyalására később (vö. 20Gff.) még visszatérek. 36 — WARBURG 1926/2014, 99. Egyebek mellett ez a társadalom- és kultúrkritikai hang inspirálta a 70-es években az Ulmer Verein keretében fellépő baloldali német művészettörténészeket Warburg újrafelfedezésére. Vö. WARNKE 1980 és HADJINICOLAU 2018 37 „Ich hatte ihn [Civilis] zwischen Rembrandts Proserpina und Medea placiert, wodurch ich auch an Rembrandt als mythologischer Erzähler die Wandlung von antikischer ovidianischer Eloquenz zu tragisch griechischer Wesenspannung nachweisen konnte.” Warburg levelezeseböl idezi SCHNEIDER 2012, 123. 38 Nacer 2010, 48-49. 39 A holland művészettörténet-írásban is megfigyelhető a fogalomhasználat valamifajta tartózkodó pozitivizmusa: Blankert korszakos tanulmánya például a , történeti festményt" olyan képként definiálja, , amelyen nagy alakú figurák jelennek meg, és valamely történet egy epizódja van ábrázolva". BLANKERT 1981, 18. 40 V6. itt a 25. sz. jegyzettel. 81
