Page 59 [59]
OCR
MÓDSZERTANI KITÉRŐ: A WARBURGI IKONOLOGIA DEKONSTRUALT MUKOZPONTUSAGA ... a későbbi irodalomban is fölmerült, bár nem hivatkoznak rá. Warburg távolról indít, amikor (1) az ünnepélyes alkalmakkor és nyilvános tereken felállított, állványra szerelt és dobozszerű keretbe foglalt élőképek (echafaud) késő középkori látványosságaival kezd. Ezeken a korai színháztörténetben is számontartott kicsiny, kirakatszerű színpadokon nem lehetett természetes módon mozogni, csak néhány mozgalmas gesztus állóképi bemutatására volt mód; némán ,adtak elő?" egyes jeleneteket többnyire ismert bibliai történetekből. (2) Az aktuális eseményekhez kapcsolódó, kevés alakos tableau vivant nem volt ismeretlen Amszterdamban sem: Warburg — Schmidt-Degener kutatásaira hivatkozva!!? -— felidézi az 1609 májusában a Dam téren a spanyolokkal kötött fegyverszünet ( Het Bestand") tiszteletére rendezett előadást, amelyről Claes Jansz. Vischer egykorú rézmetszete [1.18] alapján alkothatunk képet. A lap közepén — szabad ég alatt és összehúzott függönnyel — egy antikizáló mitológiai figurákkal ékesített alkalmi színpad architektonikus keretét látni az előtte várakozó sokasággal. Ezt veszi körül az egymás után bemutatott néma élőképek rajza, Róma korai történetének Liviuson alapuló tíz epizódja!!5, amelyeket Pieter Cornelisz. Hooft magyarázó sorai kísérnek. Brutus, Targuinius és Lucretia történeteiből Warburg figyelmét leginkább a jobb oldali képsor alulról második kockája, a Brutus összeesküvő fiainak tragikus esküjét ábrázoló jelenet [1.19] ragadja meg. Ez a lapidáris egyszerűségű kompozíció két egymással szembeforduló kalapos férfiút ábrázol az üres színpadon, akik kardjaikat ünnepélyesen keresztezve esküre emelt ujjaikat a pengére helyezik; mögöttük a turbánt és koronát viselő Targuinius épp egy árulót esket meg. Balra látni még egy figurát, aki a függöny takarásában kihallgatja az elhangzottakat. Warburg nem bocsátkozik a narratív összefüggések taglalásába: nem érzi szükségét tisztázni a Livius által elbeszélt történet és a pantomimként előadott és — az áldozatok árán kivívott megegyezést méltató — politikai allegória összefüggését! 14. Fontosabbnak tűnik számára az utalás arra, hogy egykor véres események tanító célzatú élőképbe tömörítésének és nyilvános mutogatásának szokása a modern ember horizontjáról sem tűnt el teljesen — olcsó vásári látványosságok formájában még sokáig tovább él. A következő elem 112 SCHMIDT-DEGENER 1928, vö. VAN DE WaaL 19568, 22-23., n. 14., elgondolkodtató, hogy az egyébként nagyon jól informált ikonológus, H. Van de Waal szintén nem tud Warburgról. 113 vö. Titus Livius, A római nép története a város alapításától. Első kötet. Ford. Kiss Ferencné, Muraközi Gyula. Euröpa, Budapest 1982. 103-105. 114 Ugyanezek a történetek bukkannak fel később a Jacob van Campen tervezte väroshäza plasztikai dekoräciöjän, Erasmus Quellinus (1609-1668) domborművein. A , republikánus" konzul, Junius Brutus jelenik itt meg erkölcsi példaképként, aki még a város ellenségével (a ,monarchikus" Targuinius-sal) lepaktälé saját fiait is kész volt kivégeztetni. Vö. CARROLL 1986, 13. A Brutus-fiük esküteteleröl szóló Visscher-féle illusztrációt — klasszikus ikonológiai rekonstrukciós kísérletében — Henri van de Waal is közli: Van DE Waat 1956b. fig. 9. 57
