Oldal 52 [52]
OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET , ÚJ TÁRGYILAGOSSÁGA? REMBRANDT ÉS AZ ART OFFICIEL: yA NAP KÖVETELMÉNYE" ÉS A KÉPEK POLITIKÁJA 1926 májusában, a hamburgi ovális előadóban nem is került szóba a rembrandti , festőiség" általános jellemzése, sem a chiaroscuro mint univerzalis stiluselv’3. Warburg keriilte a képről mint személyes ,,képvizidrél” valdé beszedet®? is. Mar az eléadds címéből is kitünik, hogy diskurzusában — a művészettörténet általa felvázolt konceptuális keretében — az átfogó stílus fogalma alig értelmezhető: nincs kategoriális értéke5. Jellemző, hogy elsőként azt a három témát jelöli meg, amelyek köré majd heterogén hivatkozásait csoportosítja. A témák egy-egy Rembrandt-művet jelölnek ugyan, de kiválasztásukban nem a festő életművében betöltött szerepük vagy fejlődéstörténeti helyük játszott szerepet, hanem az, hogy az antik kultúra három ősforrását reprezentálják: a Proserpina elrablása [1.08] a görög mítosz, a Claudius Civilis összeesküvese [1.09] a római történetírás, a Médeia [1.10] pedig az antik dräma hagyomänyänak rembrandti recepciöjät peldäzza. Warburg közvetlenül nem is a művekből, például a festői-grafikusi feldolgozás sajátosan rembrandti módjának elemzéséből indul ki86. Láthatólag nem a konkrét forma művészi varázserejének titkai, esetleg a művész által uralt médiumok konstitucionális-esztétikai különbségei érdeklik: inkább a különféle kulturális objektivációk közötti átjárások, illetve a műveknek a mindennapi életvilághoz való pragmatikus kapcsolódásai foglalkoztatjäk$”. Warburg a historizáló, illetve a specializált humántudományok legfőbb hibaforrásaként , szó, cselekvés és kép" bensőséges összetartozásának föl nem ismerését jelöli meg — ezért egy olyan átfogó kultúratudomány képét vázolja fel, amely mindezeket képes egységes keretben látni és kezelni88. Bevezető fejtegetéseiben nyomatékkal sürgeti , művészet és dráma — legyen az művelődési vagy kultikus cselekvés, néma színjáték vagy énekes/beszélő színpad — egymás számára való kölcsönös jelentőségének"?? felismerését, , szisztematikus összenézését”, illetve a , stílusalkotó erők sokirányú közlekedésének" [, Verkehrsleben der stilbildenden Máchte"] vizsgálatát. Ezért olyan fontos számára, hogy a tudomány mindent ,a kor saját hangjain" szólaltasson meg, illetve így kapcsoljon össze egymással. Warburg elképesztően széles és nagyon heterogén kulturális anyagot mozgat tehát: bátran és magabiztosan mozog a vallás- és liturgiatörténet, a színháztudomány, az opera-, irodalom- és sajtótörténet, a klasszikafilológia, a mitográfia vagy a történeti néprajz forrásanyagainak 83 Vö. Henri van de Waal: , Rembrandt and Chiaroscuro", in: VAN DE WAAL 1967, 13-17. 84 A „Bildvision” kifejezest Dagobert Frey alkalmazta „Die Pietä Rondanini und Rembrandts »Drei Kreuze«” cimü tanulmányában, vö. FREY 1956. Erre egy később fejezetben részleteiben is visszatérek. 85 A warburgi megközelítés paradigmaváltó jellegéről Id. rövid összefoglalásomat: RÉNYI 2002, 11. skk. 86 Ezt a különös metodológiát a következő fejezetben a warburgi ikonolögia „dekonstruält müközpontüsägakent” fogom jellemezni. 87 Woop 2014, 24. 88 BREDEKAMP 2008, 365. 89 WARBURG 1926/2012, 69. 50
