Page 33 [33]
OCR
A MŰVÉSZETTÖRTÉNET »UJ TARGYILAGOSSAGA” ABY WARBURG REMBRANDTROL 1926. május 29-én a súlyos pszichés betegségéből többé-kevésbé fölépült Aby Warburg három és fél órás, kimerítő előadást tartott a hamburgi Warburg Kultúratudományi Könyvtár híres ovális előadótermében Az itáliai antikvitás Rembrandt korszakában címmel. Az anyagot később a Szudien der Kunstwissenschafilichen Bibliothek Warburgsorozatában szerette volna publikálni, de a szöveg véglegesítésére 1929-ben bekövetkezett haláláig már nem került sor. A gondolatmenetet Warburg jegyzetei és a vetített képek listája alapján Ernst H. Gombrich rekonstruálta 1970-ben angolul publikált Warburg-életrajzának XII. fejezetében!. A Londonban őrzött töredékes gépiratot — az 1912-es Schifanoia-elbadässal együtt és egy értelmező tanulmány kíséretében — Pablo Schneider adta ki 2012-ben Zürichben2. Az autorizált teljes szöveg hiánya nem magyarázza, hogy e korszakos jelentőségű gondolatmenet nyolcvan évig miért hagyta tökéletesen érintetlenül a Rembrandt-kutatäst.3? Akkor sem, ha az előadásban explicit módon is feltett kérdés ( Az antik örökség mely elemei érdekelték Rembrandt korát annyira, hogy azok stílusképző erőkként szerepet vállalhattak a művészi formálásban?") azóta sem szűnt meg foglalkoztatni a kutatókat. Egy újabb keletű és sűrűn idézett, kitűnő monográfiában például, amely Rembrandt antik mitológiai tárgyú műveit tárgyalja, és jelentős terjedelemben foglalkozik több, az előadásban is érintett művel és forrással, Warburg nevét még az irodalomjegyzékben sem taléljuk. A szerző támaszkodik persze a hamburgi könyvtár leg1 GomBRICH 1970, 307-322. 2 SCHNEIDER 2012. A szôvegre a továbbiakban e kiadás alapján WARBURG 1926/2012-ként hivatkozom. 3 Az elbadäs keletkezéstôrténetérôl és szellemi-politikai hättereröl Id. SCHOELL-GLAss 1998, 200-215., illetve JOHNSON 2012. À Rembrandt-téma szerepét vizsgälta Karen Michels „Rembrandt, rein sachlich gesehen’: Fritz Saxl und die Rembrandt-Forschung des Warburg-Kreises” cimü, az 1999 februärjäban a jeruzsálemi egyetemen Rembrandt as a Battlefield cimü konferencián tartott, tudomásom szerint nem publikált előadása is. Michels későbbi monográfiája a Rembrandt-kérdést inkább a Mnemosyne-atlasz kontextusában vizsgálja: vö. MicHELs 2007, 106—117. Erinti a kérdést MICHELS 1999 15. 4 Grou 1996. E kivälö szakmunka szerzöje a bevezetöben (10-15.) egyebkent részletesen tárgyalja választott témája tudománytörténeti állását és az általa alkalmazandó különféle módszertanokat is. Warburg egyetlen mondat erejéig szerepel, amelyet a szerző az eredeti kontextusból kiemelve idéz — és benyomásom szerint tökéletesen félre is ért. Vö. GROHÉ 1996, 63. 49. n. 31
