Oldal 23 [23]
OCR
BEVEZETÉS HELYETT felismerést: a képek elevenségének forrása a voltaképpeni megoldandó probléma. Mert a képek nem csupán , ábrázolnak" egy-egy személyt vagy eseményt, hanem maguk is események, amelyek megelevenítésre várnak; ezért a gondolati rekonstrukciónak — annak a bizonyos műimmanens elemzésnek — az a dolga, hogy a maga konkrétságában ezt az eseményszerűt, a mű saját világa és a befogadói jelenlét szoros, élő koegzisztenciáját explikálja. [Warburg, visszamenőleg] A fentiek e sorsdöntő felismerésében még egy fontos szellemi impulzus játszott szerepet: Aby Warburgé, akit a 2000-es évek elején fedeztem fel újra — magamnak. Újrafelfedezésről beszélek, mert ez a történet is jóval korábbról, korai amszterdami ösztöndíjas tartózkodásom idejétől datálódik. 1985 márciusában átrándultam Angliába, hogy néhány napot a londoni egyetemen működő Warburg and Courtauld Institute híres-neves könyvtárában töltsek, s hogy hampsteadi házában felkeressem Ernst Hans Gombrichot, az intézmény korábbi igazgatóját, akivel Hollandiában, egy nyilvános előadása után ismerkedtem meg. Ez a beszélgetés, melynek során az osztrák származású idős professzor és kedves felesége még igazi bécsi kaláccsal és kakaóval is megkínáltak, mély nyomot hagyott bennem. Fő témánk ugyanis Gombrich Warburgról írott, először 1970-ben angolul publikált, majd 1981-ben németül is megjelent , intellektuális életrajza"? volt. A könyvet korábbról ismertem, már amaz első cikkemben is — igaz, csak érintőlegesen — hivatkoztam rá2!. Azért is kértem találkozót tőle, mert a könyv egyik hosszú fejezete Warburgnak azt az 1926-ban a hamburgi Kultúratudományi Könyvtárban (KWB) tartott és kifejezetten Rembrandtnak szentelt nagy előadását tárgyalta, amely utóbb az új művészettörténet feladatáról és módszereiről vallott nézeteinek talán legátfogóbb összefoglalásának bizonyult. A mainstream Rembrandt-kutatás — ezt meglepődve tapasztaltam Amszterdamban — vagy nem értesült, vagy nem akart tudomást venni erről, pedig Warburg neve — bár akkoriban nem volt annyira divatban, mint manapság — műveltebb műtörténész-körökben igazán ikonikusnak számított. Ma már valamivel jobban érteni vélem, miért nem született erre a szövegre azóta sem érdemi reakció a specialisták köréből — beleértve az előadásjegyzetek 2012-es publikálása?? óta eltelt éveket. Rám Warburg megközelítése már a 80-es években is felvillanyozóan hatott. Róla először még egyetemistaként hallottam, de nem valamelyik professzorunktól, hanem hallgatótársamtól, a kivételes műveltségű Széphelyi Frankl Györgytől, aki húsz évvel később a magyar nyelvű Warburg-tanulmánykötet szerkesztője és fordítója is lett. Máig őrzöm egy még a "70-es évek közepén írt, a Bildniskunst und florentinisches Bürgertumról szóló szemináriumi dolgozatának indigós kéziratát, amit anno elkunyeráltam tőle: megvallom, akkoriban alig értettem belőle valamit. Nem csoda: Warburg ezotériára 20 GOMBRICH 1970, GOMBRICH 1981 21 Rény 1984, 300. 22 WARBURG 1926/2012 21
