Seite 18 [18]
OCR
BEVEZETÉS HELYETT költöttem, amelyekről úgy sejtettem: a következő ínséges években hasznomra lesznek ötleteim gondolati tisztázásában. A hazai szűkös könyvtári viszonyok közepette ez a , befektetés" egyenesen kincset ért — és még inkább elkötelezett a Rembrandt-projekt továbbvitele mellett. IA műértelmezés mint morális intézmény] Ma már tisztábban látom, hogy a , Mozart-szindróma" mindenképpen több volt anekdotikus életrajzi mozzanatnál. Mert nemcsak a szurrogátum bizonyult tartós szenvedélynek, hanem az elköteleződés a műegész gondolata, illetve az esztétikai formaelemzés műfaja mellett is. Idővel társult ehhez még valami, ami tovább erősítette a minta érvényességét: Fodor Géza morális példájára gondolok. Amikor A Mozart-opera világképe 2002-ben, tizenhárom évvel a politikai rendszerváltás után új kiadásban is megjelent, újra elolvastam. Szerzője elhagyta a korábbi, túlságosan korfüggőnek-ideologikusnak ítélt bevezetőket, de műértelmezéseinek harminc éve írt szövegén — noha azóta a Mozart-kutatásban is rengeteg minden történt — nem változtatott: „a lényeget tekintve ma sem interpretálnám másként Mozart operáit", írta az új kiadás előszavában7. Viszont hozzáfűzött két új tanulmányt — közöttük az egyik önkritikus visszatekintés volt a korai munka keletkezésének szellemi körülményeire (a „hatvannyolchoz” &s „a marxizmus reneszänszähoz” fűzött illúziókra, majd a kiábrándulásra és történelmi perspektívavesztésre), egyben szenvedélyes vitairat is a posztmodern modernitás-kritika relativizmusával, konkrétan az ,ellenfelvilágosodás Varázsfuvolakritikájával" szemben. 1968-hoz képest nagyot fordult a világ, ami épp a humanista történelmi örökség, a felvilágosodás és a magát annak folytatójaként elgondoló marxizmus megítélésében vezetett radikális átértékelésekhez, sőt pálfordulásokhoz. Fodor Géza ebben az új helyzetben sem tért ki a kihívás elől, , hogy a jelen kérdéseivel kell a múlt nagy alkotásaihoz fordulni"8 — ám úgy döntött, hogy a maga Mozartjának igazságát nem engedi a fölületes kordivat martalékává válni. Egykori Varázsfuvola-interpretációjának szellemét, szabadság és szerelem" sarastrói birodalmának utópisztikus jövőképét maga hozta összefüggésbe 1968-cal, az emancipatorikus diákmozgalmakkal és a prágai tavasszal, ,az jemberarcú, demokratikus szocializmus reményével" — egy olyan , absztrakt reménnyel", amely azonban nem maradt meg az esztétai álmodozás szintjén, hanem már akkor, a 70-es években is , konkrét ellenzékiséget involvált", azaz politikai szembefordulást a fennálló szocializmus diktatórikus rendszerével. Ha idővel Géza is feladta korábbi antropológiai meggyőződését és hosszú távra szóló történetfilozófiai optimizmusát, a hitet abban, hogy , az ember természeténél fogva szabad társadalmi lény", s hogy ,az emberek történelmük során képessé válhatnak arra, hogy tudatos és kollektív ellenőrzést gyakoroljanak társadalmi életük evolúciója felett", nem volt haj7 Fodor Géza: A Mozart-opera világképe, Typotex, Budapest, 2002, 7. 8 Uo.517. 16
