Seite 155 [155]
OCR
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS erősítik a magyar nyelv vonatkozónévmásai (pl. ami), amelyek tovább erősítik a határozatlanságot, hiszen valamihez képest mutatnak rá tárgyukra, ismét csak a viszonyítást fejezve ki ezzel. A viszonyítás-viszonylagosság együtt jár a már említett meghatározatlansággal és végső soron a bizonytalansággal. Ennek ellenére értelmezésemben a dazwischen és inzwischen által képviselt definiálatlanság nem a nihilre, a teljes elveszettségre, egyedüllétre utal. A regény során ugyanúgy láthatjuk a fogalmakkal már és még nem rendelkező szereplők, a nagypapa és az unoka által észlelt választási lehetőségeket és az ezek mentén formálódó/formálható identitást (egyikük még valóban ez előtt áll, másikuk elsősorban vágyakozik pusztán). Ebből a szempontból kontrasztjukba helyezhető az apa karaktere, akin talán egyáltalán nem érezhető ez a keresés vagy a kétely, ahogyan az általa képviselt rendszerben, ideológiában sem. Az apa viszonyítási pontja, mondhatni, abszolút — ez pedig mind a regény világában (melyben kevés dolgot tekinthetünk nyíltan megválaszoltnak), de az általános történelmi tapasztalatban is téves útnak bizonyul. A köztiség tehát nem mint elaprózódás és nihil, hanem mint egyensúlyozás fordítódik le számomra: egyensúlyozás narratívák, lehetőségek, világosság és sötétség között, melyek egyike sem bírhat abszolút, végleges bizonyossággal, igazsággal a keresgélő és esendő ember számára. A dazwischen és inzwischen ezáltal az ember horizontális elhelyeződésének kifejeződése, melyben az egyetemességre való vágyódás és annak bukásra ítéltsége az ember folyton vívódó és kereső valójában ér össze. Értelmezésemben a könyv ebben a bizonytalanságban állapodik meg. Valóban nem foglal állást egyik narratíva, egyik szereplő mellett sem: Simon Péter képviseli azt az állapotot, amely így az ember általános állapotaként is interpretálható. A regény zárása így egyszerre nyugtalanító és nyugalmat adó, hátrahagyott kérdései pedig válasznélküliségükkel buzdítanak keresésre. , Egyszer, hosszú lelki szárazság után egy szent megkérdezte az Istent: hol voltál eddig, uram? az Isten így válaszolt: Benned! Igen ám, de ha benn keresed, akkor mindig kinn van, ha kinn keresed, akkor benn. Dazwischen, mindig dazwischen! Jöl jegyezd meg!”” 25 Uo., 34. * 153 +
