Oldal 153 [153]
OCR
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS A párna repült, a lábam valamiben megakadt, kemény, elhúzta a fejét és a párna repült a nyitott ablakon, ki! a kő belém zuhan, fekete, fehér. Szétszikrázás. Sötét és jön az ordítás, távolodik. Az ajtó valahol kinyílt. És szürke mintha valami nagyon puhában ebben a fehérben a közepén. Jó hideg. Roppan. Üres csigaház. , Figyelj rám, ide!" Puha gyökér, sötét, mélyebbre nem látni ki. Nem." Ahhoz, hogy megkisérelhessiink valaszt adni a regény egészére, a , Tévedtem volna?" kérdésére, úgy vélem, érdemes a zárójelenetről gondolkodni előbb. Annál is inkább, mert végső soron a nagypapa is a hetedik körben, az unokában látta a lezárást, és ahogy a kereszténységnél Jézus második eljövetele, itt is valamilyen eszkatológiai várakozásról van szó. Simon Péter sorsa, választása újat hozhat a család történetébe, vagy talán helyesebb úgy fogalmazni, hogy véget vethet a családtörténetének, és valami újat kezdhet el (, Megölni mindent, ami még megmaradt, hogy élhessünk tovább!"). Az utolsó jelenet azonban elbizonytalaníthat minket abban, hogy biztosítva áll-e a folytatás. A kisfiú zuhanása a kőre felveti, hogy esetleg nem élte túl a balesetet. A regény értelmezésére nézve tekinthetnénk erre egyfajta mártírhalálként is: a vég ez esetben szó szerint is érthető, amely például az intézet képviselte rendszer elleni lázadás közben történik. Ezt az értelmezést számomra némiképp cáfolja néhány korábbi részlet (, Az intézetben is olyan volt a kő, amikor a kórházba vittek."??). Azonban akár belehalt fizikailag Simon Péter a zuhanásba, akár nem, így is jelenthet ez egyfajta halált, szakítást a zsidósággal, megölve a mítoszt vagy akár az óembert, nem feledve el a kereszténységben fellelhető potenciális folytatást sem — ilyen módon még a halál sem jelent biztos véget, véglegességet. A gyermeki elbeszélésmód révén konkrét leírását nem olvashatjuk azoknak a lehetőségeknek, hatásoknak, esetleges küzdelmeknek, amelyek a történetek és események kapcsán születnek meg Simon Péterben. Azonban a regény motívumai tartalmas utalások arra, hogy a gyermek gyermeki gondolkodásával hogyan latolgatja, értelmezi a világot, és látja meg a sötétséget és a világosságot a feketefehér kövekben, hallja a szélben, a mozgó levélben a megfejtendő üzenetet. Így Simon Péter tudása vagy nem-tudása, érzékletei, melyek ilyen módon mégsem maradnak csupán érzékletek, arra engednek következtetni, hogy a kisfiú — habár kétségtelenül bizonytalan, és története során végig elveszettnek érezzük őt — mégsem marad teljesen tanácstalan. A Merényivel folytatott beszélgetése után megfogalmazott jövőképe (katonaiskola, Merényi is ide tart) kijelölni látszik választását. Mindezek ellenére sem lehetünk biztosak a regény zárlatában — a 21 Uo., 151. 22 Uo., 30. s 151"
