OCR
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS vitatja nézeteit — testvéreként tekint a nagypapára, addig az apa (Feri) a,,realitdsból". Mind munkája, mind a nagypapával való vitája is azt mutatja, hogy apjával és fiával ellentétben ő nem osztozik a mítoszok, mesék és eszmék által teremtett személetben: , Mindig utáltam a képtelen szóvirágait! Mocskos vágyai szellemmé szublimálva!"" Az apa testesíti meg azt az embert, aki mindenből kivetkőzött, aki egy olyan ruhába öltözik, mely minden hazatérésekor át van itatva az idegen világ szagával, és bár hazaérkezésekor a nagymama mindig kimossa, ez csak arra elég, hogy újra átitatódjon. A regény tetőpontján az apa tanúvallomásában elárulja gyerekkori barátját, Frigyes bácsi fiát, és vallomásában többek közt apja halálára is hivatkozik. A szülők, a nagymama és a nagypapa a rádión keresztül hallgatják végig a lesújtó monológot; a rádión keresztül, melyet a nagyapa tudatosan nem hallgatott, mivel feladatának tekintette az elszakadást a világtól. A realitás azonban betör a családba, és velük is marad: bár a gyermeki elbeszélő nem narrálja a tanúvallomást — ez is jelölheti annak idegenségét —, az apa tanúskodása utáni hazalátogatásakor ugyanúgy csendről tudósít, mint később az intézetben: , Egész nap senki sem beszélt." A tanúvallomás és annak következményei nemcsak a családi összeomlás szempontjából fontosak, de szimbolikus értelmezésük is kulcsfontosságú a regény szempontjából. Az apa szavai egyszerre tanúskodnak a narratívák közötti végleges döntéséről, az általa képviselt ideológia kegyetlenségéről és véleményéről, miszerint a mítosz és mindaz, amit az jelképez, akárcsak vallomásában az apja, halott. Ugyanakkor fontos lehet, hogy ez a vallomás valójában hazugságokra épül. A jelenet drámáját, melyet a nagypapa halála és Simon Péter addigi életének felfordulása jelez, az adja, hogy a regény tetőpontján a mítoszok fegyvertelennek bizonyulnak a történelemmel szemben; később, az intézetben az elbeszélőt már nem is emlékezteti semmi a nagypapa meséire. Talán ezért is kérdezi a nagypapa mintegy megbabonázva: , Tévedtem volna?" Ez az egyetlen, a mű során többször megjelenő töredékes kérdés súlyos dilemmát jelenít meg, melynek tartalmára nem válaszolhatunk biztosan, azonban sejthető, hogy a nagypapa ennek nyomán újabb identitáskrízisben találhatja magát. Bár eddig leginkább a nagypapa személyében meghúzódó dilemmákról volt szó, a legfontosabb szereplő mégis az elbeszélő. Simon Péter maga a válasz, a végkifejlet, legalábbis sorsa magában rejti mindazon dilemmák potenciális feloldását, amelyek a nagypapában feszültek, és amelyeket örökségül hagy az unokája számára, akárcsak az elmesélt történeteket. , Hát ne csodálkozz, ha álmodban ismeretlen nyelveken, arámiul, héberül, görögül, arabul, latinul és a többi, 7 Uo., 95. 18 Uo., 129. 1 Uo., 125. s" 149 "