Oldal 149 [149]
OCR
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS egyáltalán feloldható ez az egzisztenciális dilemma — meglátásom szerint a válaszhoz talán a már emlegetett , köztiséggel" kerülhetünk közelebb. ZSIDÓSÁG ÉS KERESZTÉNYSÉG Megölni, hogy mindez halott mítosz legyen? A nagypapa identitáskrízise szoros összefüggésben van a hitével, amelybe a regény több különböző pontján is betekintést nyerhetünk. Az egyik legfeszítettebb ezek közül a nagypapa barátjával, Frigyes bácsival folytatott beszélgetés, melyben a nagypapa saját zsidóságával kerül vitába, amelyet barátja képvisel. , Ha te jössz, mintha valami visszatérne a múltból, illetéktelenül, valami, ami becsap, ami már nem az, ami volt, ami már nem él, mert bennem halott. De visszajön, tehát mozog, mutatja új képeit, pedig az én múltam már úgy megkövesedett, nekem már meghaltál te is!" Itt derül ki a leginkább, hogy a nagypapa szekularizálódott zsidóként van jelen, , kivetkőzött" azért, hogy definiálhassa saját magát: , Én levetkőztem! De ki nem tértem soha! Ez világi máz! Én eljutottam a saját lelkemig. Saját! Csak Istenhez térő lelkemig! És ez a lélek, a saját, az enyém, semmilyen nyájba nem sorolható!" A nagypapa álláspontja paradox, és paradox módon tisztán , köztivé" lesz, a dazwischen állapotot ölti magára: , Dazwischen, mindig dazwischen!... Csak inzwischen, mindig két történet, két lélegzetvétel között: dazwischen!”!? A nagypapa zsidó emberként több évezrednyi mítoszt és történelmet kell hogy levessen magáról ahhoz, hogy önmagát láthassa — de a mitikus gondolkodásból való kilépés egyúttal a zsidó hitből való kilépését is jelenti. Az ő értelmezésében ez az áldozat, amelyet meg kell hoznia saját, önálló, mitikus köröktől nem determinált identitásáért: , Neked már meg kellett volna értened, hogy én! én ÉN vagyok!" A nagypapa valóban meg akarja ölni a mítoszt, hogy szabaddá tegye a pillanatot a felismerésre: én vagyok. Paradox módon, de mégis adódhat a kérdés: ki az az én, milyen a nagypapa énje? Az , én" mint a leginkább magától értetődőnek vett konstruktumunk széthullani látszik a narratíváktól és döntésektől zajos keresgélésben, kiemelése egyszerre válik állítássá és semmit mondássá. A nagypapa nem tud elszakadni a mítosztól, ez mutatkozik meg Frigyes bácsi élcelődésében is: , Te mégis, hiába tiltakozol, te kiválasztott vagy, kedvesem. Te 9 Uo., 67. 1 Uo., 86. 1 Uo., 88. 2 Uo., 35. B Uo., 87. s 147 "
