Oldal 147 [147]
OCR
ELLENTÉTEZÉS ÉS ÖSSZEFONÓDÁS a regnáló rezsim cinikus szólamai is. A nagypapa -— aki önmagában is világok határvonalán áll -— és az apa kapcsolata két világ szembenállása, melynek ütközőzónájában a világra épp csak szemeit nyitogató kisfiú áll. Ahogyan a nagypapa meséiben említett , körök", úgy maga a regény is körkörösen, ciklikusan bontakozik ki egészen az utolsó fejezetekig, ahol a gyermek egy egészen más valósággal, az intézeti világon keresztül a realitással találkozik: mesék helyett hallgatás és az azt megtörő utasítások veszik körbe. A főhős sorsa a narratívák sorsát is magában hordja - a regény utolsó soraiban nemcsak saját élete kérdőjeleződik meg, de így mindannak az , álomszerű, de igaz történetnek?" (és a történelemnek?) a sorsa is, amely Simon Péterben volt, és talán maradt is, elrejtve. A regény vége nem kap egyértelmű megoldást (vagy feloldást), a főszereplővel együtt az olvasó is kétségek között marad. „Dazwischen, mindig dazwischen!... Csak inzwischen, mindig két történet, két lélegzetvétel között: dazwischen!" — ezen vezérfonal mentén haladva, amely számomra kulcsfontosságúvá vált a mű értelmezésében, a mítosz és történelem, a zsidóság és a kereszténység, valamint a szereplők által képviselt narratívák kettőségeit, illetve magát a köztiséget is bemutatom. MÍTOSZ ÉS TÖRTÉNELEM A mítosz, a mitikus gondolkodás mind tartalmilag, mind terjedelmét tekintve is jelentős részét képezi a regénynek. A mű világát tekintve a nagypapa az a szereplő, aki személyesen is tud kapcsolódni hozzá, még ha sok esetben azonosulni ő sem tud vele. A mitikus időkről való tudását és szkepszisét is át akarja adni unokájának, így mesél az elbeszélőnek. A könyv gerincét is ezek, a nagypapa által mesélt történetek képezik, kiváltképp azok, amelyek az , ősökről" szólnak. Az addigi Simon Péter által tolmácsolt, töredezett elbeszélésmód egy-egy fejezet erejéig lineárissá válik, így rajzolható meg végső soron a Simon család Leától egészen a főszereplőig. A nagypapa és az unoka is részévé válik a narratívának, mely akár a világ értelmezésére használt keretté is válhatna utóbbi számára. A nagypapa nemcsak elmeséli ezeket a történeteket, de értelmezi is azokat. Hét kört nevez meg, ezek az ősök tetteit, tulajdonságait jelzik: , Hogyan teszi meg a hetediket? Ezt nem tudom. A békesség után talán a boldogság, végre. És talán ez lesz a tied...”.” A körkörösseg, a ciklikussäg tehát nemcsak a regény szerkezetében, de a nagypapa meséin belül is megjelenik. ! Nádas Péter: Egy családregény vége, Pécs, Jelenkor, 2015, 35. ? Uo., 114. s 145 "
