Oldal 146 [146]
OCR
PUSKÁSNÉ IMRE BOGLÁRKA történeti és politikai felhangot kapnak, és központi fogalommá válik az identitás. A zsidó identitás a holokauszt előtt is rengeteg feszültséget hordozott magában: ez a vallásával egybeforrt nemzet szinte egész történelme során diaszpórában élt, míg a körülöttük élő népekhez ambivalens viszonyulás alakult ki: egyszerre érezhették magukat otthon, de mégis , idegenben". A zsidó emberek életének és identitásának tehát a kezdetektől fogva része a kettősség, a közöttiség — mint majd később kifejtve látjuk -—, a , dazwischen"-ség. A nemzetiség kérdése mellett természetesen a vallás is szorosan ide kapcsolódik, amely a zsidó nép számára az évszázadok alatt megtartó erőként, egyszersmind határvonalul is szolgált önmaguk és a környező népek között. A regényben a zsidó identitás a nagypapán, míg ezentúl, a kor általánosságban jelenlévő társadalmi és nemzetközi feszültségeit, a kiépülő rendszer rombolását főképp az édesapán keresztül (illetve a szomszédság homályos történéseiben) láthatjuk, ami által még egy, másmilyen idegenség is megjelenik a mű világában. Mindezek egy, a világból még valamit alig felfogó kisfiú mikrokörnyezetében, illetve magában a fiúban modelleződnek le, beleértve mindezek fájdalmas dilemmáit, az egymástól való elidegenedést, meg nem értettséget és a választás és árulás tragikusan egybefonódó dichotómiáját is. A REGENY BEMUTATÄSA, FÖBB KERDESFELVETESEINEK FELVÄZOLÄSA A továbbiakban a felvázolt hatások mentén érdemes most már közelebbről is ránézni a tárgyalt műre. Nádas Péter 1977-ben született kisregénye műfaját tekintve — ahogyan azt a cím is sejteti — családregény, de nem a klasszikus módon. Már a műfaj újraírása, valamint a cím (Egy családregény vége) is rámutat a hagyomány továbbvihetőségének kérdésére. Az olvasó számára talán a legkiütközőbb jellegzetesség az a töredezett elbeszélés lehet, melynek tolmácsolója Simon Péter, az 5-6 éves korú kisfiú. A műben szereplő szekularizálódó zsidó családban a nagymama, de mindenekelőtt a nagypapa játsszák a legjelentősebb szerepet a gyermek életében. Az édesapa a katonai rendőrség tagja, míg az édesanya nem része a család életének (talán maga is a holokauszt áldozata lett). Simon Péter legmeghatározóbb élményei a nagypapa által mondott mesék, amelyek egészen ősidőkig visszanyúló elbeszélések a családról, fokozatosan haladva a jelen felé. A történeteknek a nagypapa és Simon Péter is szereplői, ők is részei a narratívának, de sorsuk ismeretlen mind maguk, mind az olvasó számára. Ez a végkifejletkeresés elválaszthatatlan attól az identitáskereséstől, amelyet elsősorban a nagypapa képvisel. A mű kérdésfelvetései ugyanakkor nem csak a zsidóságra vonatkoznak: megszólalnak a keresztény gondolkodás, valamint az ateizmus, sőt, + 144 ¢
