Oldal 117 [117]
OCR
ADALÉKOK A VÖRÖS ŐRSÉG HATÁRVÉDELMI SZEREPÉHEZ Azonban a csempészet és a csempészekkel való együttműködés mindvégig vonzó lehetőség volt a vörösőrök számára is, elsősorban a csurgói járás területén." A demarkációs vonalon állomásozó vörösőrök számára az elsődleges feladat az esetleges szerb betörések megakadályozása volt. A demarkációs vonal mentén a szerbekkel való viszony kettős arcot öltött. A viszonyrendszer egyik részét képezték a demarkációs vonalat átlépő szerb járőrökkel való találkozások, adott esetben fegyveres összecsapássá fajuló konfliktusok. Fegyveres összetűzésre egyébként mindössze egyetlen alkalommal került sor a vörösőrök és a szerb csapatok között." A szerbekkel való viszony másik elemét a Tanácsköztársaság és természetesen ezen belül a Somogy Vármegyei Direktórium azon , hite" határozta meg, mely szerint a délszláv területeken is ki fog robbanni a forradalom, ettől kezdve pedig baráti, netalán szövetséges viszony alakul majd ki a két jövendőbeli tanácskormány között. A szerbekkel szembeni , hadviselést" az agitáció határozta meg, elsősorban a proletárdiktatúra első hónapjaiban. Ennek a felfogásnak a lenyomatai tapasztalhatóak voltak, túlzás nélkül állíthatóan propagandisztikus elü sajtöcikkekben is.*° Ebből következően nem számított ritkának az első világháborúban tapasztaltakhoz hasonló , frontbarátkozás" sem, amelyet a magyar fél természetesen a saját propagandájának terjesztésére próbált felhasználni. Ebben az elsősorban propaganda jellegű munkában nem a Vörös Őrség volt a legaktívabbnak nevezhető szereplő. Még 1919 tavaszán — amíg a felvidéki hadjárathoz való csatlakozás kedvéért el nem hagyták a demarkációs vonalat — a Vörös Hadsereg egységei, illetve az egész vizsgált időszak alatt a somogyi terroralakulat, az úgynevezett Latinca-század határon szolgáló egysége kereste a fent említett célból leginkább a szerbekkel való találkozás minél gyakoribb lehetőségét." A szerbek talán a Somogy Vármegyei Direktórium által is vártnál kisebb intenzitású , mozgásainak" egyébiránt nemzetközi kontextusba ágyazott magyarázata is lehetséges." A Tanácsköztársaság bukásának hírére a Vörös Őrség demarkációs vonalon állomásozó egységei feloszlottak, tagjai ak következő rezsim megtorlásától való félelmükben menekülőre fogták. Az 1919. augusztus 5-ig, egészen a Peidl-kormány újonnan kinevezett tisztviselőjének Kaposvárra érkezéséig hivatalban lévő Latinca Sándor a proletárdiktatúra bukását követő, 4 ÉS MNL SVL Andrássy, 55. Lásd: 33. lábj. Példaként említhető: A szerbek barátkoznak a vörös katonákkal, Új Lap, XII. évf., 1919. április. 2. Zsemley Oszkár: Alkudoznak a szerbek a demarkációs vonalon. Mindent beígérnek, csak ne agitáljunk. Csak a békekötésig tartják a demarkációs vonalat. Győztünk az eszme fegyverével is, Somogyi Vörös Ujság, XV. évf., 123. szám, 1919. május 28. Lásd erről: Gellért Tibor: Adalékok a megye belső fegyveres erők történetéhez, in Tanácsköztársaság Somogyban, Kaposvár, 1969, 257. Liptai Ervin: A Magyar Vörös Hadsereg 1919, Budapest, Kossuth, 1959, 18. 4. a 4 a 4 S 4 00 * 115 +
