OCR
Hosszú ESZTER A járványkezelés alapja az 1876. évi XIV. törvény volt, amely a közegészségügy rendezéséről szólt európai színvonalon. Ez a törvény nem tartotta az influenzát olyan súlyos járványos megbetegedésnek, amelyről a kezelőorvosnak nyilvántartást kellett volna vezetnie, és értesítenie kellett volna a tisztiorvost. A betegeket, illetve családtagjaikat nem zárták karanténba, azaz az ajtajukra nem tűzték ki a piros cédulát vagy táblát. A hatóságoknak sem kellett meghozniuk és végrehajtaniuk a járványveszély esetén előírt intézkedéseket. A tisztiorvosok havi jelentéseikben az egyéb betegségek címszó alatt írtak az influenzáról, ha egyáltalán megemlítették. Így október elejéig azokról a betegekről sincs adatunk, akik orvoshoz fordultak influenzaszerű tünetekkel.?? A törvény értelmében a járványos betegségek esetén a védekezést a településeknek kellett megszervezniük. Bár központi utasításokat kaphattak, de a települések dönthettek arról, hogy milyen intézkedéseket tartanak szükségesnek a járvány kezelésére. A települések vezetőit pedig az aggasztotta, hogy a járványellenes intézkedések költségeit utólagosan átvállalja-e a központi költségvetés, vagy ezekben az amúgy is vészes időkben, teljesen magukra maradnak-e." Így, jobb híján, a sajtó útján próbálták az embereket a higiéniai szabályok fokozottabb betartására ösztönözni, amely alatt a lakás, a ruházat és a test tisztán tartását értették. A hadiszappannak olyan alacsony volt a zsírtartalma, hogy nem volt fertőtlenítő hatása," ezért többszöri kézmosást ajánlottak langyos vízzel. A háború időszaka alatt azonban — az ország más városaihoz hasonlóan — állandósult Pécsett a vízhiány. A korlátozások ellenére sem tudták a vízellátást biztosítani, pedig 1918-ban már a hadsereg irányította a vízellátást." A vízhiány azért is érintette súlyosan a lakosságot, mert a vizes borogatás volt a legolcsóbb és legkézenfekvőbb lázcsillapítási mód. Mindenki abban bízott, hogy a nyár elmúltával az influenza is el fog múlni. Valóban, augusztus vége felé csökkentek a megbetegedések, azonban szeptember közepén, az iskolások visszatértével újra megnőtt a fertőzöttek száma. ,, Becslés szerint 3000 Pécsett a spanyol betegek száma, amelyből 8096 könnyű, 2096 súlyos lefolyású. Ugyanis a betegség folyamán bonyodalmak lépnek fel. És pedig lobos folyamatok, különösen a tüdőlob. Ez a tüdőlob vérmérgezéshez hasonló jelleggel lép fel, többnyire halálos kimenetellel." Ez már a járvány második hulláma volt, amely az első hullámhoz hasonlóan nagyon sok embert megbetegített, de az influenzánál eddig soha nem tapasztalt méretű halálozást okozott. 23 1876. évi XIV. tv. 24 1898. évi XXI. tv.; 1908. évi XXXVIII. tv. 25 Géra: A spanyolnátha Budapesten, 223. 26 Pécsi Napló, 1918. szeptember 29., 4. 27 Dunántúl, 1918. október 1., 1. + 88 +