OCR
EGY VILÁGJÁRVÁNY KITÖRÉSE BARANYÁBAN me Hosszú ESZTER A 20. század elejére a nyugati világ iskolázott tagjai őszintén hittek abban, hogy a szemük láttára kibontakozó orvosi fejlődés sikeresen felszámolja majd a járványokat, letöri a gyermekhalandóságot, és hosszú idős kort fog biztosítani az emberek számára. A vidéki lakosság körében és a külvárosok szegény negyedeiben azonban jóval erősebben éltek a tradíciók. Kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy a vidéki lakosság sokkal inkább az élet részének tekintette a betegségeket és a halált, mint a városi középosztályhoz tartozók. Vidéken a járványok idején is jóval gyakoribbak voltak a rokonok beteglátogatásai, a virrasztások vagy a nagyobb temetések, annak ellenére, hogy a hatóságok ezt nem nézték jó szemmel. A közoktatás és az állami szabályozások eredményeként a korábban súlyos demográfiai katasztrófát okozó járványok — mint pl. pestis, kolera vagy fekete himlő - a századfordulóra eltűntek vagy jól kezelhetővé váltak, de még a gyerekbetegségek — diftéria, kanyaró, skarlát — esetében is érezhető volt a javuló tendencia. ÁZ UTOLSÓ HÁBORÚS NYÁR Ezeknek a , boldog békeidőknek" vetettek véget a szarajevói lövések. A kirobbanó világháborúra nem volt felkészülve az ország. Az elhúzódó fegyveres konfliktus nemcsak a harctéren szenvedő katonák számára jelentett borzasztó kihívásokat, hanem a hátország népét sem kímélte. 1918-ban már az ötödik háborús nyár köszöntött Pécs és Baranya vármegye meggyötört lakosságára. Nemcsak a frontokról érkeztek rossz hírek, de a mindennapi élet is egyre nehezebbé vált. Az infláció elképesztő módon emelkedett. A négy háborús év alatt közel ötödére csökkent a pénz vásárlóértéke, ami a reáljövedelmek zuhanását vonta maga után. Elsősorban a bérből, fizetésből élők ! Faragó Tamás: Humanitárius katasztrófák Máramaros vármegyében a középkortól az első vilägháborúig I., in Faragó Tamás — Őri Péter (szerk.): Történeti demográfiai évkönyv 2005, Budapest, Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet, 2006, 22—23. * 81°