OCR
BETEGSÉGDÉMONOK REJTETT MEGJELENÉSÉNEK NÉPI TEOLÓGIÁJA falusi réteg hozzáférése az egészségügyi ellátórendszerhez, különös tekintettel az olyan ,egzotikus" szakmákban, mint a pszichiátria vagy a neurológia. Éppen ezért nélkülözhetetlen a hittudomány és a kulturális antropológia, valamint a néprajztudomány együttműködése a kérdés elemzésében. Ezek a vizsgálatok pedig feltárják, hogy a népi réteg állandó hatással volt az alsópapságra, az egyházi tudáskincset pedig a papság folyamatosan bővítette is." Ehhez adódik a kolostorok speciális inkubátorokként való működése, mellyel a népi mágiát, valamint az ahhoz kapcsolódó szöveganyagokat nemcsak konzerválták, hanem nemzeti nyelvekre fordították és tovább is fejlesztették. Így például a démonűző ráolvasó formulák zöméről is kimutatható, hogy a gyökerei a szerzetesi szöveggondozásba nyúlnak vissza." Ezeknek a szövegeknek a használata azután mindenféle tilalom ellenére is visszakerült a papi gyakorlatba, amely által egy dinamikusan változó, számtalan szálon kölcsönható, összetett rendszer alakult ki az évszázadok során; és amely szokásainak vizsgálatára a fenti három diszciplína eszközkészletét alkalmazom. A szokások vizsgálata során azok eredetének, gyökereinek felderítése mindkét oldalról számos többletinformációra vezet, ezért ezzel folytatom a tanulmányozást. A legtöbb nép emlékei közt konkrétan megtaláljuk explicit formában említve az egyes betegségdémonokat, az általuk okozott kórképekkel, valamint az ellenük való védekezés és a kiűzésük módjaival együtt, így láthatóan globális jelenségről beszélhetünk a betegségdémonok feltételezésének és elűzhetőségének kérdésében egyaránt. Éppen ezért, ha a közös gyökereket kutatjuk, akkor az első lépés ennek a speciális kulturális homogenitásnak a leleplezése, tehát annak magyarázata, hogy miért jelennek meg ezek a lények törvényszerűen minden nép vallásos hiedelmében. Eltérő magyarázati modellt kell alapul vennünk a politeista és a monoteista kultúrák esetében, de témám szempontjából most csupán ez utóbbinak van relevanciája. A monoteizmus megszilárdulásával a hívő embereknek szembe kellett nézniük a könyörtelen ténnyel, miszerint bármi történik is a világban, annak köze van Istenhez. Márpedig a rossz természetű, sőt esetenként tragikus vagy elborzasztó eseményekről, esetünkben kiváltképp betegségekről, mélyebb teológiai tudás nélkül nehéz elképzelni, hogy egy szerető, kegyelmes Istenhez lehet közük, vagy egyáltalán csak megengedi azokat. Elmondható, hogy az átlagember szintjén kölcsönösen ellentmondásba került egymással a jóért és rosszért egy* Adolph Franz: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter, Band 1, Freiburg, Breisgau, 1909, 641-642. 5 Pöcs Eva: Magyar néphit Közép- és Kelet-Európa határán, Budapest, LHarmattan, 2002, 108. § Adolph Franz: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter, Band 2, 432-434. +59 +