OCR
CSANÁDI VIKTOR HOLLÓ tegségdémonokkal kapcsolatos feltárásban, valamint a népi és az egyházi exorcizmus egymásra hatásának vizsgálatában az alábbi előzetes hipotéziseket fogalmazom meg: s Kimutatható az ókorból jól ismert betegségdémonok rejtett jelenléte a 15től 20. századig terjedő magyarországi népi narratív emlékezeti elemekből. s Felismerhető a kifejezett exorcizmus a fenti időszak népi gyógyászatának technikáiban. + Tetten érhető a korabeli egyházi módszerek jelenléte a mágikus specialisták gyakorlatában, csakúgy, mint az átlagemberek magánpraktikáiban. s Fellelhetünk bizonyítékokat a jelzett módszerek egyházi gyakorlatba való beszivárgására. s A szokások a népi, ám vallásos alapokkal bíró módszerek tekintetében erőteljes távolságot mutatnak a biblikus teológiától, valamint a Szentírás tanításától, ugyanakkor van határozott teológiai tartalmuk. s A holdfohász típusú ráolvasások mai néprajzi értelmezése félreértésen, illetve a hittudományi szempontok figyelembevételének hiányán alapul. Vizsgálatomban kitérek a néprajzi módszerek szükségességének indoklására, a távoli múltba nyúló gyökerek felderítésére, a hazai bújtatott megjelenések leleplezésére, a közvetlen bizonyítékok és specialitások körére, az egyházra való visszahatás láttatására, valamint külön elemzem a holdfohászok kérdését. A vizsgálatom elméleti haszna mellett eredményeimmel az archaikus imadságok és népi gyógyító ráolvasások körének széles körű feldolgozása, valamint teológiai összefüggéseik feltárása révén segítséget kívánok nyújtani azoknak a lelkipasztoroknak és lelki munkásoknak, akik gyülekezeteikben ma is találkoznak hasonló jelenségekkel. Meggyőződésem ugyanis, hogy a motívumok mélyebb megértése hozzásegít a kapcsolódó hiedelmek tisztázásához és hittel teljes bizalommá alakításához. Amikor a hazai népi gyógyításról beszélünk, legtöbbször valamiféle babonás pogány kép él a gondolatainkban, miközben egy keresztyén közeg hívő embereinek, a teológiai tudásuk függvényében változó, de alapvetően hit alapú gyakorlatáról van szó. Bár az írásos emlékek tanúsága szerint ezeknek az embereknek az istenképe teológiailag sokszor nehezen védhető, mégis mély, mindennapi kegyességben gyökerező hit volt jellemző az életvitelükre. Ekképpen pedig semmiképp sem ítélhetjük el a saját részre alkalmazott praktikák vagy a népi mágikus specialisták hívő közösségekben való igénybevételének gyakorlatát, hiszen még a múlt század közepén is rendkívül korlátozott volt a e 58 e