Oldal 55 [55]
OCR
POSZTMODERN TENDENCIÁK AZ ÉSZAK-AMERIKAI PROTESTÁNS HOMILETIKÁBAN gálata biztonságot teremt a kiszolgáltatott csoportoknak, ? érzékenyebb a kulturális párbeszédre, és mindig reagál az adott kontextusra."" Anna Carter Florence Preaching as Testimony című homiletikája egyaránt tartalmazza ezt a kétféle megközelítést. Munkája egyrészt a női igehirdetés törtenetet kutatja Anne Marbury Hutchinson (1591-1643), Sarah Osborn (1714-1796) és Jarena Lee (1783-) életén keresztiil, hogy miképpen prédikaltak marginalizält helyzetben, és definiálták tanúságként szolgálatukat. Florence a marginalizált prédikáció teológiai alapjainak értelmezéséhez Paul Ricoeur és Walter Brueggemann tanúságértelmezését használja. Paul Ricoeur? 1980-ban publikálta A tanúság hermeneutikája című esszéjét, melyben arról gondolkodik, hogyan lehet az abszolútról beszélni, ha nem rendelkezünk róla abszolút tudással, nem lehet az abszolútot egy zárt rendszerben rögzíteni, és a tudat nem képes az abszolútról minden jelet összegyűjteni."" Mégis Ricoeur értelmes kérdésnek tartja az abszolútra való rákérdezést, amelyet nem a példában és nem is a szimbólumban talál meg, hanem a tanúságban. Esszéjében vizsgálja a prófétai és kérügmatikus tanúságot is." A tanúságtétel értelmeznivalót ad, mert egyrészt az esemény és a jelentések dialektikája szövi át, hiszen a zsidó nyelvezet által teológiai nyelvezettel szólalt meg a keresztyén bizonyságtétel. Másrészt a tanúság szükségessé is teszi az értelmezést, mert választani kell mindig az igazi jelek és a bálványok között, harmadrészt a tanú és a tanúságtétel közti dialektika szükségessé is teszi azt, mert a tanúbizonyság a Másiktól ered, arról tanúskodik, ami felülmúlja őt." A tanúságtételként, bizonyságtételként értelmezett prédikáció a marginalizáltakra irányítja a figyelmet, az autoritást a hivatalos személyről a tanúságtévőre irányítják, a tapasztalat újfajta szerepét hangsúlyozva, hiszen a tanú azt hirdeti, amit látott és hitt, és 53 Leonora Tubbs Tisdale: How women transform preaching, Nashville, Abingdon Press, 2021, 63. 54 Kim: Women Preaching, 21. » Paul Ricoeur 1913-ban sziiletett Valence-ben. Rennes-ben, majd a Sorbonne Egyetemen végezte tanulmányait. Lelkes pacifista, szocialista és protestáns, korai éveiben Karl Barth, Gabriel Marcel és Henri Bergson munkái hatottak rá. Tanított Strasbourgban, Párizsban a Sorbonne-on és a nanterre-i egyetemen, majd Paul Tillich utódja lett Chicagóban. Indulását a francia reflexiós hagyomány (Jean Nabert) és az egzisztencializmus (Gabriel Marcel, Karl Jaspers) határozta meg, munkássága a fenomenológia, a hermeneutika és az angolszász nyelvfilozófia ötvözetének tekinthető a hegeliánus szintéziskeresés jegyében. Fontosabb művei: Történelem és igazság (1955), Idő és elbeszeles (1983-85), Az élő metafora (1975), Az önmaga mint másik (1990), Az emlékezet, a történelem, a felejtés (2000). 56 Paul Ricoeur: A tanúság hermeneutikája, in Fabiny Tibor (szerk.): Ikonológia és műértelmezés 3. A hermeneutika elmélete, Szeged, JATEPress, 1998, 207. 57 Uo., 192. 58 Uo., 203. +53 +
