Seite 47 [47]
OCR
POSZTMODERN TENDENCIÁK AZ ÉSZAK-AMERIKAI PROTESTÁNS HOMILETIKÁBAN és mintáit narratív egyszerűséggel prezentálja, úgy hogy Isten jelleme nyilvánvalóvá váljon általuk, és ellenez minden olyan hermeneutikai modellt, mely a bibliai szövegeket fő gondolatokra vagy tematikus pontokra redukálja, mert a kulturális-nyelvi homiletika egy konkrét közösségen belül igyekszik prédikátorként értelmezni és életre kelteni a szöveget.? Charles L. Campbellnek az a törekvése, hogy a prédikátorok figurális értelmezésben vegyenek részt, amikor , meglátják az események, emberek és intézmények közötti narratív mintákat és kapcsolatokat", és így az egykorit és a jelenvalót tipológiailag kapcsolják össze a Szentírásban való elmélyülés során. A posztliberalis homilétak Hans Frei és George Lindbeck nyomán, a bibliai narratíva és kultúra identitásába lépnek be, és szembehelyezkednek az Új Homiletika emberi tapasztalatra épülő modelljével, visszatérve az igeteológia alapjaihoz, dogmatikai alapú homiletikát hirdetnek. Az 1970-es évektől kibontakozó Új Homiletika és posztliberális homiletika követik azt a homiletikatörténeti hagyományt, hogy dogmatikai — liberális és igeteológiai — választ kínálnak a szószék válságára. Ezzel szemben a kortárs posztmodern homiletikai irányzatok nem a dogmatika alapján, hanem posztmodern filozófiák nyomán adnak választ a posztmodern állapotban jelen lévő metanarratívák iránti bizalmatlanságra, autoritáskrízisre, a kisebbségi diskurzusok, lokális értelmezések keletkezésére. A következőkben ezeket a kortárs homiletikai válaszokat vizsgáljuk meg. VÁLASZ AZ AUTORITÁSKRÍZISRE — KONVERZÁCIÓS HOMILETIKA A modernben a metanarratívák autoritást biztosítottak a tudomány számára, a posztmodern állapotban a metanarratívák iránti bizalmatlanság szükségképpen autoritáskrízist eredményez. Az autoritáskrízis nem kíméli a prédikációt sem, mely hagyományosan igazságigénnyel lép fel. Az egyik kortárs irányzat, a konverzációs homiletika, arra a dilemmára keresi a megoldást, hogy miképpen oldható fel a posztmodern állapot autoritáskrízise és a prédikáció autoritásigénye. Lucy Rose, a Columbia Iheological Seminary egykori professzora és John McClure, a Vanderbilt University emeritus professzora megközelítése egyaránt elutasítja a prédikátor hagyományos autoritását, és többfókuszú autoritást szorgalmaz." Rose homiletikájának célja, hogy eltüntesse a szakadékot az igehirdető és az 2 Richard L. Eslinger: Narrative and Imagination: Preaching the Worlds That Shape Us, Minneapolis, Fortress Press, 1995, 36. 8 Charles L. Campbell: Preaching Jesus: new directions for Homiletics in Hans Frei’s Postliberal Theology, Grand Rapids, William B. Eerdmans, 1997, 256. 4 Wilson: Preaching and Homiletical Theory, 19. «45 ¢
