Oldal 42 [42]
OCR
DOMA PETRA telművé válik, hogy a kezdeti érdeklődés ekkorra megkopott, hiszen az évről évre ismétlődő hasonló , létrás" vagy ,kádas" egyensúly- és akrobataszámokat már mindenki ismerte valamilyen mértékben. Komor ellenben a , valódi" japán színház kapcsán ígéretesnek tartja, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon szerepel egy japán társulat, ám felettébb gyanúsnak véli, hogy női főszereplője van az előadásoknak, hiszen Japánban nincsenek színésznők." Ebben a cikkben található tehát az első utalás — feloldatlan feszültség formájában — a színésznőkérdésre, mely újra és újra vissza fog térni, miközben Senger Jánosnak a női előadókról szóló korábbi cikke teljesen feledésbe merül. ÖSSZEGZÉS Az első időszakot tehát sajtó és színpad viszonylatában rendkívül nagy kontraszt jellemzi. Az eleinte zavaros és kibogozhatatlan színházi leírások a századfordulóhoz közeledve egyre inkább a kabuki világát írják le. A cikkek többsége — néhány apró eltérést leszámítva — ugyanazokat az információkat sorolja fel, s minden esetben központi kérdés a színház felépítése, a közönség nyugati szemlélő számára modortalan viselkedése, az egésznapos előadások, a férfi előadók és a drämai cselekmény , gyermeki" volta. Mindeközben a magyar közönség élőben kizárólag akrobatatársulatokat láthat, így arról, hogy milyen lehet az autentikus japán színház, csak az említett írások adhattak valamiféle — nem mindig hiteles — információt. Mint említettem, a századfordulót követően is jártak még Magyarország területén akrobatatársulatok, de ezek produkciói már háttérbe szorultak a „valödi” japán színházzal szemben, melynek első képviselői ugyanazok lesznek, akiket Komor Gyula is említ mint a párizsi világkiállítás szereplőit. Erre a színházra és társulatra azonban még 1902-ig várnia kellett a budapesti közönségnek. produkcióit. (Egy japán kapitány vendégjátéka, Arad és Vidéke, 1907. július 6.) Az 1909-ben a Fővárosi Orfeumban fellépő Riogoku csoportról a két ,,k6téltancos 16” szereplésén kiviil mar semmilyen lényegi információ nem derül ki sem ekkor, sem 1912-ben, mikor a Beketow cirkusz közreműködőiként térnek vissza. Ugyanez mondható el az 1910-ben szintén a Beketow cirkuszszal érkező Yamagata artistákról vagy az 1911-ben a Royal Orfeumban szereplő Hamamura familyről is (A gésák, Pesti Napló, 1909. március 7.; Bemutató a Beketow cirkuszban, Budapesti Hirlap, 1912. június 2.; Beketow-czirkusz, Budapesti Hirlap, 1910. május 19.; Royal Orfeum, Színházi Hét, 1911. október 15—22.). 13 Komor Gyula: Japáni müvészek, Müvészvilág, 1900. május 27. +40 +
