Oldal 39 [39]
OCR
JAPÁNSZÍNHÁZ-KÉPÜNK 1844 ÉS 1900 KÖZÖTT igaz, sem a mutatványok, sem a társulat mérete nem nyűgözte le a közönséget. Az első előadás utáni beszámoló igazolja is, hogy írója a már ismerős létrás számot tekintette meg, melyben csupán Kamaritz és társnője vett részt, aki , macskamódra kúszott fel a létrákon s ott tornászott"."" A második és harmadik estén egy kádas és egy bambuszrudas produkció került színre, utóbbiban a japán férfi még gyermekét is bukfenceztette.”’ 1900 júliusában még a Budapesti Napló is beszámolt róla, hogy Aradon Riogoku fog szerepelni tízfős társulatával, s a közönség a mutatvanyok mellett a fellépők , fényes" jelmezeit és kellékeit is megcsodálhatja majd.?? Az előadás azonban végül betegség miatt elmaradt, ? s a társulat csak kilenc évvel később tudott visszatérni az országba egy budapesti fellépésre. Mindeközben 1873-ban Szemere Attila jóvoltából — aki a Budapesti Szemlében adja közre E. H. House után angolból fordított cikkét a japán színházról — már egy egészen összetett és részletekbe menő leírást olvashattak az érdeklődők. A színjátéktípus ugyan itt sincs megnevezve, de a szerző egyértelműen kabukiszínházba kalauzolja az olvasót, s az épület, a színpad és a közönség összetétele mellett a színészekre és egy előadásnak (Bunbuku Csagama, vagy: A bugyogó theás fazék) a bemutatására is kitér. Ráadásul az újság egy korabeli kabukiszínpad képét is lehozta. A cikkben megfigyelhetők a kabuki legjellegzetesebb vonásai, a széles és csekély mélységgel rendelkező színpad, melyet a szerző szerint hatásosabb díszletek alkotnak, mint a párizsi és londoni színházakban; a színpadra merőlegesen csatlakozó, a nézőtéren keresztülfutó virágút, a hanamicsi; a zenészek, a kórus és az előadás kezdetét jelző csattogó hanghatás. Vahot szövegével szemben itt már kizárólag férfi színészek jelennek meg a színpadon, s a szerző hozzá is teszi, hogy , ez mindig így van Japánban"." Az onnagaták? (a japán kifejezés nem jelenik meg a szövegben) aprólékosan kidolgozott jelmeze és mozgása egészen elbűvölte a szerzőt: , Helyről helyre lengenek, testeik rythmikusan rezegnek és karjaik csábítólag inognak, néha megállnak a keleten szokásos kaczérsággal és intenek legyezőikkel, vagy csalogatnak mosolyukkal."?? noon Közvetlenebbnek mondható -— bár nem tartalmaz az előzőhöz képest sok son újdonságot — Sámi Lajos cikke, amely két évvel később jelent meg a Vasárnapi 26 Julius: Színház, Debreczeni Ellenőr, 1889. december 10. 27 Julius: Szinház, Debreczeni Ellenőr, 1889. december 11.; 12.; 14. 28 Japániak az aradi színházban, Budapesti Napló, 1900. július 17. 29 Szinházi hirek, Arad és Vidéke, 1900. július 18. 39 Szemere: Egy nap a japáni, 423. 31 Női szerepek eljátszására specializálódott férfi színészek. 52 Szemere: Egy nap a japáni, 425. «37 +
