Seite 36 [36]
OCR
DOMA PETRA megoldások kivitelezésére. Még a színészek megbecsültségére és a beszéd-énektánc együttes jelenlétére tett utalás is helytálló, de a női és férfi előadók közös szereplése, illetve az európai szokások kigúnyolása a vígjátékokban bizonyosan nem állja meg a helyét. Nők nyilvánosan csak 1877-től szerepelhetnek a japán színpadokon, s az európai szokások megismerése csak az 1800-as évek második felétől válik lehetségessé szélesebb körben. Vagyis az első két japán színházról szóló forrásból kevés információhoz juthatott az olvasó. Elmondható tehát, hogy az első japán társulat hazánkba érkezésekor a korabeli közönség szinte semmilyen információval nem rendelkezett a japán színházról, s előzetes elvárásaik sem voltak a Molnár György színházában fellépő Ecsigo Kakubei Dzsisi akrobatatársulattal szemben. Tájékozódási pontként a társulat híre szolgálhatott csupán, mivel más európai városokban már szerepeltek a magyar fellépés előtt. Az akrobatacsoportok turnéi ebben az időszakban kimondottan gyakoriak voltak, mivel ilyen típusú társulatok kaptak lehetőséget először, hogy elhagyják Japánt, és külföldön is bemutassák produkcióikat." Ennek elsődleges oka az előadások könnyű befogadhatósága és érthetősége volt. Az akrobata-, egyensúlyés erőművészszámokban? nem merült fel az autentikusság kérdése, alapvetően szórakoztató műfajról volt szó, amely sokkal jobban tudott alkalmazkodni a kulturális különbségekhez, s kiküszöbölte a veszélyt, hogy a nyugati közönség nem érti meg. Az ecsigói Kakubei Sárkány társulat 1868. január 8. és 15. között lépett fel a Budai Népszínházban, ám a csoport nevével és a dátummal kapcsolatban is felmerülnek bizonytalanságok. A dzsisi (sisi) valójában oroszlánt jelent, nem sárkányt, mégis minden forrás , japán sárkányokról", illetve Sárkány Társulatról beszél. Nincs konkrét adat arra, hogy miért történt ez a változtatás, főként, hogy a japán források szerint is egyértelműen az oroszlán írásjegyei láthatók a társulat nevében, ? mégis feltételezhető, hogy a sárkány , keletiesebb" állat, s ezzel a társulat egzotikus voltát akarták hangsúlyozni. Előfordulhatott továbbá, hogy esetleg használtak valamilyen maszkot a produkció alatt, s mivel a sárkány és az oroszlán maszkja rendkívül hasonló egymáshoz, ezért történt a változtatás. Koósz István a társulat vendégszereplését részletesen bemutató tanulmányában arra is 1 1866 és 1867 között hét akrobatacsoport turnézott az Egyesült Államokban, egy pedig eljutott Londonba, és az 1867-es világkiállításon is szerepelt. Krystyn N. Moon: Peper Butterflies: Japanese Acrobats in Mid-Nineteenth-Century New England, in Monica Chiu (ed.): Asian Americans in New England, New Hampshire, University of New Hampshire Press, 2009, 66-90, 72. 12 A hagyomänyos japän szinhäztöl nem idegen az ilyen jellegü produkcié. A nö szinhäz egyik Kínából származó közvetlen elődjének tartják a szarugakut, amely a 9. és 12. század között kifejezetten szórakoztató vásári mutatványokból, szemfényvesztésből, mímusokból és akrobataelemekből állt össze. 13 Vö. Umemura Yuko: Japánok és magyarok egymásról, Budapest, Akadémia, 2017, 44. + 34 +
