OCR
VARGA D. ANNA palatalizalt /s/ fonémak tekintetében, tehát a kiejtésük közötti különbség megszűnik. Ez azt mutatja, az [il megjelenése befolyásolja az /s/ kiejtését. Pitsudski így ír az /s/ fonémáról: , Egy a szláv nyelvekben megszokott hangnak felel meg, a lengyel nyelv $§ betűvel jelöli; az s és az sa között helyezkedik el, jól kivehető palatalizációval, vagy közeledve az í hang artikulációs helyéhez."" Pitsudski csz betűt használ, amikor tisztán kivehető az [s] hang, és abban az esetben, ha a kiejtés helye eltolódik, c$2-t. Tehát Baráthosi c jelölése utalhat az előtte álló hang palatalizációjára. Annyi mindenképp valószínűsíthető, hogy az c graféma a mássalhangzó módosított kiejtésére utal. Emellett szól, hogy ez a jel az esetek többségében a ck: betűnél, illetve további néhány grafémánál jelenik meg, tehát valószínűleg nem morfémákra vagy nagyobb hangtani egységekre utaló jelenségről lehet szó, hanem szorosan az egyes hang kiejtését érintő változásról. A néhány további réshang jelölése is vizsgálatot érdemel. A /h/ az ainu nyelvben gyengén ejtett, kevéssé befolyásolja az őt követő hang.? Egyes hangtani környezetekben zöngésedhet. Az cx: vagy inkább cx:, amely megjelenik Baráthosinál és Pilsudskinál is, a veláris /x/ vagy a palatális /c/ réshangra utal Pitsudskinal.** Kindaicsi szerint a /h/, amennyiben [i] követi, palatalizálódik (HAE), ezt jelölte -vel.’* Az [f]-et főleg csak a korábbi szerzők említik, Pilsudski olyan réshangként tartja számon, amely ritkán fordul elő, és az őt követő [u] hang hatására képződik például /p/ fonémából.? Simeon szerint míg egyes nyelvjárásokban mindenképp bekövetkezik, hogy [u] hang eldtt a /h/ [f]-re módosul, addig másokban csak esetleges." Batchelor így ír erről: , Az f hang hasonlít a valódi labiálisra, lágyabb, mint az angol labiodentális f hang. Csak akkor fordul elő, ha x hang követi, és gyakran olyan szavakban található, amelyek japán eredetűek lehetnek."" Mindezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a ch: a [h]-t, az x az [x]-et vagy a [c]-t jelenti, az -fel jelolt hang feltehetéleg a japan nyelvben is megjelenő [d] hangra utalhat. Ezek közül napjainkban viszont csak a /h/-t tartjuk számon külön fonémaként, míg a többit allofónként. Simeon: Phonemics, 13. Pilsudski: Materials, 5. „It corresponds to asound common in Slav languages, and represented in Polish by the letter $; it is between s and sh, with a distinct palatalization, or an approach to the position in which i is articulated.” Shiraishi: Phonetics, 449. Pitsudski: Materials, 6. Kindaichi-Chiri: Ainu gohou, 2. Pitsudski: Materials, 6. Simeon: Phonemics, 16. Batchelor: Dictionary, 77. ,,f resembles the true labial in sound, it being softer than the English labiodental f It never occurs excepting followed by the vowel u and is often found in words which appear to be of Japanese origin.” w w S w o w 8 w a w SI + 26 +