VARGA D. ANNA Mindezekből látható, hogy hosszú magánhangzók helyett az ainu nyelv esetében a magánhangzók meghosszabbodásáról beszélhetünk, amely jelenség összefügg a hangsúlyozással. Tehát nem rövid és hosszú fonémákról beszélhetünk, hanem rövid fonémákról és azok hosszú allofónjairól, amikor beszédhangként realizálódnak. Az ainu nyelvben a hangsúly helye nem állandó a szavakban, ugyanakkor gyakoriak az utolsó szótagon hangsúlyozott szavak. Pitsudski kétféle hangsúlyt, egy erősebbet és egy gyengébbet különít el. Az erősebbet jobbra tartó (pl. cá:), a gyengébbet balra tartó (pl.
) ékezettel jelöli. Ugyanakkor amennyiben csak hosszabb vagy rövidebb szótag megkülönböztetését jelöli, további ékezeteket használ: hosszú esetén például cá: , révid esetén .”° Pilsudski tehát ugyanazt a négy típusú ékezetet használta a magánhangzó hoszszúságának és hangsúlyosságának jelölésére, amely ékezetek Baráthosinál is megjelennek. A fentiek fényében és annak ismeretében, hogy az Ainu szótár készítésekor Baráthosi ismerte Pilsudski művét, feltételezhetjük, hogy Baráthosi hasonló módon, a hangsúlyokat és a magánhangzó hosszúságát igyekezett jelölni az ékezetekkel. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben Baráthosi öt magánhangzót és azok módosulásait jegyezte le, tehát a szakirodalomhoz hasonlóan öt alapmagánhangzót különít el, amelyek egyszerűen megfeleltethetőek az IPArendszer jelölésének. A már tárgyalt /w/ mellett egyes szerzők — mint Simeon és Pilsudski - felhangzóként tartják számon a -vel vagy cy2-vel jelölt /j/-t is.?! Illetve, például Kindaicsi és Pilsudski, jelölik még diftongus részeként is, amely az /i/ hang szóvégi módosulásakor alakul ki.? Napjainkban azonban főként a mássalhangzók közé sorolják őket.?? Baráthosi ezeket jellemzően egységesen cj:-vel jelölte. MÁSSALHANGZÓK A mássalhangzók esetén is vannak olyan jelölések, amelyek egyszerűen megfeleltethetöek az IPA-rendszer hangjainak: [h] /h/, [k] /k/, [m] /m/, [n] /n/, [p] /p/, [s] /s/, [t] /t/. Barathosi hasznalt tovabba bettiket is, amelyre az lehet a magyarazat, hogy az ainu nyelvben a /p, t, k, te/ hangok egyes esetekben zongésedhet20 Pitsudski: Materials, 10. ?! George John Simeon: The Phonemics and Morphology of Hokkaido Ainu, Ann Arbor, University of Southern California, 1968, 13; Pitsudski: Materials, 3. 2 Pitsudski: Materials, 3. Shiraishi: Phonetics, 449. 23 Uo. 19 . 24 »