OCR
VARGA D. ANNA Ugyanakkor a színnel nem jelölt szavak, tehát amelyeknél Baráthosi nem hivatkozott más szerző valamely művére, a szótárban található kifejezések több mint felét, nagyjából 5696-át teszik ki. Ezek esetében nem támaszkodhatunk egy az egyben más szerzők műveire, különösen az olyan esetekben, amikor Baráthosi szavai egyáltalán nem találhatók meg ezen szótárakban. Példaként a cv: betűt tekintve, Baráthosi számos cv: betűs szava nincs benne sem Radlinski anyagaban, sem a többi említett szótárban, ilyenek például: vaxkata, vajajse, vakajki.? Pitsudski anyagában ugyan megtalálható a vajajse kifejezés; míg azonban Baráthosi a vajajse szóhoz az okos jelentést adta meg, addig Pitsudski a vajajse kifejezéshez a fájdalmas üvöltést? adja meg ekvivalensként. Így a két szó feltehetőleg külön ainu kifejezést rögzít. Ebből adódóan Baráthosi jelöléseit érdemes külön-külön értelmezni, az említett szótárakon túl napjaink ainu nyelvi kutatásai eredményeinek fényében. BARÁTHOSI LEJEGYZÉSMÓDJA AZ AINU NYELV JELLEGZETESSÉGEINEK ISMERETÉBEN Az ainu nyelvben általában öt magánhangzót és tizenkét mássalhangzót különböztetnek meg." Az öt magánhangzó az /a, e, i, o, u/. Az /a/ elöl képzett, nyílt, ajakréses magánhangzó; az /e/ elöl képzett, félig nyitott, ajakréses; az /i/ elôl képzett, zárt, ajakréses; az /o/ hátul képzett, félig nyitott, ajakkerekítéses; az /u/ hátul képzett, zárt, ajakkerekítéses magánhangzó." A tizenkét mássalhangzó az IPA szerinti jelöléssel: /h, j, k, m, n, p, r, s, t, w, 2, te/. Ez összesen mindössze 17 különböző fonéma, amely az ainu nyelvben megtalálható. Baráthosi ezzel szemben számos különböző jelölést használ. A rendszeres, visszatérő módon előfordulók a következőek: ca, á, a, a, b, c, é, é, d, e, é, e, é, 6, f, g, h, i, £, j, k, k”, I, m, n, ii, D; 0, Ó, à, Ő, ő, p, T, s, $, §, t, u, ú, Ű, ü, v, w, X, 3, 3, 2.2 Így a feladat annak feltárása, hogy mi indokolhatja ezeket a különbségeket, illetve hogyan közelíthetők 00 Baráthosi: Ainu szótár, 307. Pilsudski: Materials, 84; "to cry out with pain. Elia Dal Corso: Materials and Methods of Analysis for the Study ofthe Ainu Language Southern Hokkaido and Sakhalin Varieties, Velence, Edizioni Ca’Foscari, 2022, 9. Kirsten Refsing: The Ainu language: The morphology and syntax of the Shizunai dialect, Aarhus, Aarhus University Press, 1986, 68. A felsorolás az anyag kéziratos jellegéből adódóan nem tartalmaz egyes karaktereket, amelyek nehezen azonosíthatóak teljes pontossággal, illetve a kéziratban javított vagy a kézirat oldalain mindössze egyszer-kétszer előforduló, más ortográfia karaktereivel nem azonosítható jeleket. A o = eo E lejegyzési módszer főbb jellemzőinek és a rendszeresen előforduló karakterek azonosítását azonban ez nem akadályozza. s 22 e