Oldal 16 [16]
OCR
MARSAL MÁRK lényegüket, ha az olvasó tudja, mi lett kihagyva, tehát ezzel kontrasztot adva a világépítésben vagy fikcióteremtésben olyan értelemben, hogy ami kimaradt, az legalább annyira fontos, mint ami szerepel az elbeszélésben." Iser érdekes teóriájához könnyű kapcsolódási pontot nyújt Hayden White történetfilozófus történetírásról szóló munkája, aki a történelmi szöveget, a történetírást feloldozza társadalomtudományi pontosságú valóságábrázolásából azzal, hogy az irodalomi műalkotáshoz hasonlítja. Véleménye szerint a történész az irodalmi és kulturális hagyományokból átvett elemekből épít narratívát, tehát alapvetően értéksemleges eseményeket ruház fel értékekkel (ugyanis egy történetnek önmagában nem lehet értéke, csak az emberi morál szerint kategorizálhatók), irodalmi párhuzamot használva: tragikus, komikus, romantikus vagy ironikus történetként elmesélve. Csupán már ez érdekes felfogás, azonban ami a mi szempontunkból értékessé is teszi, hogy White is ugyanazt mondja, amit Iser a fikciöteremtésnél, legalábbis ami a kiválasztást illeti. ,, Tehát a történelmi szerkezetekről és folyamatokról készített magyarázatainkat sokkal inkább az határozza meg, hogy mit hagyunk ki a reprezentációnkból, és nem az, hogy mit veszünk be." , Az eseményeket történetté alakítják, mégpedig úgy, hogy egy részüket háttérbe szorítják vagy alárendelik, más részüket kiemelik, karaktert adnak nekik, motívumokat ismételnek, válogatják a hangszínt és a szempontokat, eltérő leíró stratégiákat alkalmaznak, vagyis használják mindazokat a technikákat, amelyeket egy regény vagy szindarab cselekményesitésekor megszoktunk.” Látható az is, hogy ebben az idézetben több van, mint pusztán a kiemelés és elhagyás funkciója. Még egy frappáns meglátása Haydennek, hogy a , történelmi narratívát kiterjesztett metaforaként kezeljük"."" Itt a metafora irodalomból megszokott rendeltetéséről beszél, valamint felsorakoztatja az irodalmi eszközök használatát a tôrténetiräsnäl: metafora, metonimia, szinekdoché és irénia.! Viszont az irodalom és történetírás szembenállásának arisztotelészi megközelítését sem utasítja el teljesen, mivel , sokkal inkább foglalkoztatja a »ténylegesx, mint a »lehetségesx, ami az sirodalmix művekre jellemző reprezentáció tárgya volna". Arisztotelész is ugyanezt írja Poétikájában: , nem az a költő feladata, hogy valóban megtörtént eseményeket mondjon el, hanem olyan, amelyek megtörténhetnek és lehetségeWolfgang Iser: A fiktív és imaginárius: Az irodalmi antropológia ösvényein, ford. Molnár Gábor Tamás, Budapest, Osiris, 2001, 25—26. Hayden White: A történeti szöveg mint irodalmi alkotás, in A történelem terhe, ford. Heil Tamás, Budapest, Osiris, 1997, 86. 15 Uo., 74. 16 Uo., 86. 7 Uo., 94 18 Uo., 83. + 14°
