Oldal 15 [15]
OCR
A REGÉNY ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA: NACUME SZÓSZEKI az irodalommal, vagyis a fikcióval kapcsolatban is. Többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik Peter Lamargue és Stein Haugom Olsen is könyvükben, a Iruth, Fiction, and Literature-ben, amelyben a fikció igazságtartalmát tárgyalják két fő teória, a ,pro-truth” és a ,no-truth? tekintetében. Ők az utóbbi mellett teszik le voksukat, főleg azért, mert szerintük az irodalomkritikában az igazság kérdése nem olyan lényeges, továbbá Arisztotelész igazságfelfogására alapozva a következőt állítják: , A fiktív eseményeknek a tényekhez való hasonlóságának megállapítása, vagy annak megállapítása, hogy bizonyos fiktív elképzelések a világ dolgairól szólnak, messze elmarad az igazság megállapításától." De ettől még nem lehet azt mondani, hogy a való világ megismerése lehetetlen lenne regényekből, még ha bizonyos kikötések szükségesek is ehhez az , igazsághoz". Mégis egy komoly episztemológiai kérdést is felvetnek a szerzők, mégpedig a tulajdonnevek kapcsán, és esetünkben külön figyelmet érdemelnek a helynevek. Londont hozzák fel példának egy Sherlock Holmes-térténetbdl: ,,[N]em London szerepel önmagában a Holmes-elbeszélésben, hanem csak London bizonyos aspektusai; az elbeszélés által engedélyezett aspektusok." Értelemszerűen az olvasó előtt megjelent városkép (vagy akár tárgyak) nem olyan lesz pontosan, mint az író által ismert vagy elképzelt város, de az író képességeitől függően minél jobban elképzelhető valóságkép tárulhat az olvasó elé. Valóban a fikció és a valóság között tátongó szakadék észrevehető — már amennyiben a fikció a valósághűség keretein belül akar maradni (tehát nem fantasy, sci-fi vagy más hasonló műfajú szöveg). Howard S. Becker azt írja, hogy a művész a szituáció elemeivel (elements) vagy a leírt tények önkényes elrendezésével alakítja ki a narratívát."? Ez ugyanaz, amit Wolfgang Iser kombinációnak hív a fikcióképző elemeknél. Iser másik két fikcióképző alkotórésze a kiválasztás és az önfeltárás. Ugyanilyen értelemben Becker is beszél kiválasztásról: az író vagy alkotó választja ki, mit és hogyan emel be a valóságból a történetébe, fikciójába. Itt Iser magyarázata talán kissé bonyolultabb, de annyival nagyratörőbb is. Iser azt mondja a kiválasztó folyamat jelentőségével kapcsolatban, hogy a történetben szereplő elemek azáltal fogják elnyerni igazán " Lényegében a kritikai hozzáállás közötti ellenállás, amely szerint szükség van az igazság ismeretére vagy sem, valamint hogy az irodalomnak célja és feladata-e egyáltalán az általános igazságra való törekvés. „To establish the likeness of fictive events to facts or to establish that certain fictive descriptions are about items in the world falls well short of establishing truth.” Peter Lamarque — Stein Haugom Olsen: Truth, Fiction, and Literature: A Philosophical Perspective, Oxford, Oxford University Press, 1994, 11. [I]t is not London per se that figures in the Holmes narrative but only London under certain aspects, those aspects licensed by the narrative.” Uo., 81. Howard S. Becker: Telling About Society, Chicago—London, University of Chicago Press, 2007, 24. = eo E s 13 e
