Oldal 13 [13]
OCR
A REGÉNY ÉS A TÁRSADALOM KAPCSOLATA: NACUME SZÓSZEKI A második vizsgálandó kérdés az ábrázolt korszak behatárolása. Néha ez igen egyszerű a regényben szereplő adatokból, néha kissé bonyolultabb, de lényeges elem, ugyanis szükséges (különösen az irodalmárnak vagy a szociológusnak), ha a leírtak helyességét ellenőrizni akarja, illetve megfelelő kontextusba kívánja helyezni azokat. A harmadik kérdés az író célja, amely némileg problémás területre vezet. Egyrészt ez fontos is lehetne, ha a regény társadalomra gyakorolt hatásának kérdése központi lenne, ahogy az a tudatos politikai szándékkal született vagy egyenesen propagandatermékek esetében fennáll, azonban a legtöbb , nagy regényre" ez a szándék nem jellemző. Mindenesetre talán nem túlzó azt állítani, hogy az alkotófolyamat során megszületett termékkel volt valamilyen célja a szerzőnek - akár implicit, akár explicit, akár szándékos, akár szándék nélküli. Ennél a pontnál ütközhetünk a hermeneutikai kör problematikájába,? de akár említhetnénk Roland Barthes A szerző halála című esszéjét is. Barthes a szerzőt eleve modern karakternek tartja, egy olyan autoriter figurának, aki egybeolvad alkotásával. Ezt úgy kell érteni, hogy mikor a művet tárgyaljuk, képtelenek vagyunk elszakadni a szerzőtől mint embertől. , (AJ jelenlegi kultúra irodalomképe zsarnokian a szerző köré épül, személye, története, ízlése, szenvedélyei kéré[.]”4 Barthes el akarja szakitani a mtivet a szerz6 zsarnoksägätöl, tehát egyfajta formalista-strukturalista megközelítésből billen át a posztstrukturalizmus irányába, ahol csak a szövegből kell kinyernünk annak értelmét. Az író halála és az olvasó megszületése? talán a hermeneutikai kör kezdete és vége is egyben, hiszen az író feláldozásával felszabadul mind a szöveg, mind az olvasó, és a zárt értelmezés horizontja is kitágul, tehát ahány értelmező, annyiféle hermeneutikai kör fog keletkezni sajátos megfejtésekkel. Lényegében a befogadó kerül a középpontba, viszont a határok feltöredezésével elérkezhetünk oda, hogy a szöveg saját életet él, amivel alapvetően nem lehet probléma, hiszen az olvasás élményének egyediségét adja. Viszont az irodalmár nem elégedhet meg csupán a szöveg élvezetével, számára a feladat ezen túl kell mutasson, de természetesen itt is a céljától függően fog változni az, ahogy az íráshoz viszonyul w „A megértési viszony [...] egy körkörös magyarázathoz vezet, hiszen magán a megertesen kivül más támpontot [...] nem találhat. A részeket az egészből, az egészet a részekből kell megmagyaráznia. A kijelentés a szöveg kontextusából érthető meg, de ezt a kontextust éppen az a szöveg jelöli ki, az lesz kontextussá, amelyet körülvesz." Bókay Antal: Irodalomtudomány a modern és a posztmodern korban, Budapest, Osiris, 1997, 78. Ez egy lehetséges magyarázata a hermeneutikai körnek. A rész, az egész és a kettő közötti kapcsolat különböző meghatározásaiból különböző magyarázatok születtek. Roland Barthes: A szerző halála, in A szöveg öröme: Irodalomelméleti írások, ford. Babarczy Eszter, Budapest, Osiris, 1996, 51. , [Alz olvasó születésének ára a Szerző halála." Uo., 55. > u +11 +
