OCR
PRÓFÉTÁK ÉS HELYI ÖKOKÖZÖSSÉGEK. A KISKÖZÖSSÉGI PROGRAM ÉS AZ ÚJ KOMA HÁLÓ! Takács-Sánta András Prófétán a köznyelvben jövendőmondót, jövőbe látó embert szoktak érteni. Pedig a szó eredeti jelentése igencsak más. Az ószövetségi időkben azokat az embereket hívták prófétáknak, akik válságos időkben kiutat mutattak. Akik igyekeztek visszatéríteni a rossz irányba tartó társadalmat a helyes, az isteni útra. Akik az uralkodó társadalmi berendezkedést és az uralkodó gondolkodásmódot kritizálva egy új társadalmi rend és egy új gondolkodásmód, egyszóval egy új kultúra létrejöttét igyekeztek elősegíteni. Kultúránk egyre mélyülő válságának korában hatalmas szükség van prófétákra. E válság legsúlyosabb folyományai közé tartoznak például a rendkívül igazságtalan vagyoni egyenlőtlenségek, vagy hogy a globális kapitalista piacgazdaság rendszere — jutalmazást és kényszerítést együttesen alkalmazva — emberek tömegeit veszi rá arra, hogy életük idejének nagy részében lélekölő munkákat végezzenek. Ám a válság talán legfenyegetőbb következményei ökológiaiak. Immár mintegy fél évszázad telt el azóta, hogy széles körben rádöbbentünk: rohamosan tesszük tönkre ökológiai létalapjainkat (McNeill 2000). Így már évtizedek óta kénytelenek vagyunk szembenézni az ökológiai válsággal, ami akár önmagában is elég ok lehetett volna arra, hogy elkezdjük alapvetően megváltoztatni kultúránk irányát. Csakhogy egyelőre inkább csupán kisebb korrekciókat sikerült elvégeznünk. Így még ma is a piaci-fogyasztói kultúra uralkodik, mondhatni világszerte. Jellemzően azokkal a környezeti problémákkal tudtunk mit kezdeni, amelyekre viszonylag egyszerű technológiai válaszok adódtak, az enyhítésükhöz szükséges intézkedések pedig kevés hatalmi érdeket sértettek, továbbá az uralkodó kultúrát sem kellett megkérdőjelezni ehhez - ilyen például az ózonréteg elvékonyodása vagy a nagyvárosok levegőjének ólomszennyezettsége. Ám a globális éghajlatváltozás, a fajok tömeges kihalása, a talajok degradációja vagy éppen számos szintetikus vegyület mérgező hatásai egyre súlyosabb gondot jelentenek szerte a világon. A pusztulás megállításához egy új kultúrára volna szükség: gondolkodásmódunk és társadalmi-gazdasági intézményrendszerünk gyökeres megváltoztatására. Noha egy ilyen változás korántsem esélytelen (már csak azért sem, mert szükségességét szerte a világon rengetegen fölismerték már), mind ez idáig csupán szubkulturális szinten érhető tetten. ! — Takács-Sánta 2019 és 2020 alapján, több helyen módosítva.