Oldal 314 [314]
OCR
312 FARKAS JUDIT hogy megbirkózzanak a fenti kihívásokkal. A mozgalom célja ilyen közösségek kialakítása, fejlesztése. Hopkins a rezilienciaelméletre alapozta elképzelését, a reziliencia definícióját pedig Brian Walker ökológustól és munkatársaitól vette át: , A reziliencia a rendszer azon képessége, hogy elnyeli a zavaró hatásokat, és a változások közben átszervezi önmagát, úgy, hogy lényegében továbbra is megőrizze ugyanazt a funkciót, szerkezetet, identitást és visszacsatolást" (idézi Scott Cato — Hillier 2011: 69. A mozgalom a reziliencia mellett az adaptációs készségek fejlesztését is alapvetőnek tartja. Az átalakulás az élet minden aspektusát érintheti: a helyi élelmiszer- és energiaforrások felkutatását vagy létrehozását; a helyi gazdaság, a helyi termelők és kisvállalkozások erősítését; a használt cikkek kereskedelmét vagy cseréjét; a takarékosságot az erőforrásokkal; a környezetbarát közlekedési megoldásokat; helyi valuták bevezetését és így tovább. Az Átalakulók (Transitioners) a gazdaság működésére is alternatív megoldást keresnek, egy nem-kapitalista gazdaság vízióját igyekeznek kidolgozni. Összességében tehát reflektálnak és megoldást keresnek mindarra, amit a város legfőbb problémáiként azonosítottunk fentebb (energia, közlekedés, élelem stb.). A mozgalom úgy véli, hogy a helyi innovatív megoldások képesek rendszerszintű átalakulást előidézni. Ezt annak a felismerésnek köszönhetik, hogy a kortárs ipari társadalom nem képes egykönnyen áttérni egy fenntartható jövőre, így maguknak az egyéneknek kell lépniük, és közösségi szinten kialakítaniuk a szükséges készségeket. Nem véletlen, hogy narratívájukban és működésükben egyaránt kiemelt szerepet kap a relokalizáció az élet minden területén. Garrett Boudinot és Todd LeVasseur Totnesben 2014-ben végzett kutatásukban arra voltak kíváncsiak, hogy a mozgalom tagjai milyen értékrenddel, milyen etikával rendelkeznek, és ezek milyen életmódbeli változásokat hoznak magukkal. Kvalitatív módszerekkel vizsgálták a tagok affektív, normatív és etikai motivációit. Eredményeik azt mutatják, hogy a résztvevőket egyfelől ökocentrikus normák és etika vezérli. Ugyanakkor egyfajta mélyen gyökerező antropocentrizmus is kimutatható náluk, amennyiben a változtatás igényét az önfenntartás önérdeke motiválja (Anderson 2012: 342; idézi Boudinot-LeVasseur 2016: 385). A közösség gazdasági működését a permakultúra igazságos elosztás (fair share) alapelve mentén az energiahatékony működés, a rövid ellátási láncok határozzák meg. Politikai nézeteiket tekintve az egyének nem osztoznak hivatalos politikai ideológiában, sőt meglehetősen sokszínű politikai nézeteket is vallhatnak az idealisztikus szocializmustól az , egyszerűen csak zöld"-ig, a jelenlegi politikai 5 . Hopkins maga permakultúra-oktató volt, amit alkalmazott az Átalakuló Városok koncepciójának kidolgozásakor is: a permakultúra 12 alapelvét (lásd kötetünk , Az élelmezés mint globális kihívás" című írását) a közösségi működés keretein belül értelmezte újra. Ahogyan Molly Scott Cato és Jean Hillier felhívják a figyelmet, a mozgalom alapművének, a Hopkins által 2008-ben kiadott Transition Handbooknak az alcíme — From oil dependency to local resilience — pontosan meghatározza az Átalakuló Városok lényegét és törekvését: csökkenteni a fosszilisenergia-használatot és erősíteni a helyi közösségeket (Scott Cato — Hillier 2011: 6).
