Seite 305 [305]
OCR
ÖKOFALVAK 303 közöttük online dolgozó pszichológust, oktatót, fordítót is. Az ingázók napi utazással a közeli településeken, mások heti ingázással távolabbi városokban dolgoznak. Többen támaszkodnak a szociális ellátásokra, amit alkalmi munkákkal egészítenek ki. A saját termelésű élelmiszer a háztartások legtöbbje számára fontos alapot jelent. Önálló iskolával jelenleg csak Krisna-völgy rendelkezik (ahol jelenleg, 2023ban 100 fős lakosságból 30 a gyerek), itt viszont a teljes spektrum (óvoda, általános iskola, középiskola, főiskola) megtalálható. A gyerekek létszámát tekintve érdemes kiemelni Visnyeszéplakot is, ahol a lakosságnak fele (körülbelül 100 fő) gyerek. A település ennek köszönhetően sokáig saját iskolával rendelkezett, ami azonban néhány éve megszűnt. A többi közösség gyermekei (közösségekként 3-10 fö) vagy a közeli települések oktatási intézményeibe járnak, középiskolába pedig távolabbi városokba mennek, vagy pedig magánoktatásban vesznek részt. Bár az ökofalusiakat (és egyáltalán: minden, ideológiai elvek mentén vidékre költözőp a többségi társadalom leginkább kivonulóknak tekinti, a lépést pedig menekülésként értelmezi, az ökofalu-lakók tiltakoznak e meghatározások ellen, és a világ társadalmi-ökológiai rendszerébe mélyen beágyazott résztvevőknek tekintik önmagukat, akik a mindennapi élet működőképes alternatíváit keresik, amely elvezet a szélesebb társadalmi jóhoz. Többségük példát kíván nyújtani: egy élhetőbb, emberibb és főleg hosszú távon fenntartható élet modelljeként fogalmazzák meg az ökofalut. Tudásukat sokféle módon igyekeznek átadni: tanfolyamokon, képzéseken, önkéntes programokkal, gyakorlati módszerekkel és tudományos munkával egyaránt. Ugyanakkor legtöbbjüknek nincsenek illúzióik az ökofalu-koncepció széles körű elterjedését illetően. Ahogyan egy, a magyar élőfalu-mozgalomban régóta tevékeny szereplő megfogalmazta: , Szerintem rengeteg eredményünk van, de csak azok számára hasznosítható, akik átlépnek egyik dimenzióból a másikba. Abban a fogyasztói dimenzióban, amiben az emberek élnek, semmi sem hasznosítható abból, amit mi csinálunk. Van egy piacra dobhato terméktink, ami egy tudás, amire semmiféle kereslet nincsen. Egyszerűen nem vagyunk versenyképesek a mi gondolkodasmödunkkal a kultúra piacán. [...] Az, hogy van néhány deviáns ember, beleértve magamat is a deviánsok közé, aki próbál valamit csinálni, ez a világ folyásán semmit nem fog változtatni" (L. T., 1998)." Hasonló eredményre jutott Karen Bubna-Litic egy ausztrál ökofaluról szóló munkájában 2008-ban: úgy vélte, hogy az ökofalvak periférikusak maradnak a fenntarthatóságról folytatott mainstream vitákban, általában úgy tekintenek rájuk, mint helyes és jó gyakorlatra, ami azonban nehezen kivitelezhető (Bubna-Litic 2008: 93). Az ökofalvak lehetőségeiről és korlátairól vitázott Takis Fotopoulos és Ted Trainer (Fotopoulos 2000; Trainer 2002), Karen Litfin pedig 2011-ben így határozta meg az ökofalvak helyét: , Az ökofalu nem az egyetlen válasz a fenn"A rövidítés az idézett beszélgetőtárs nevének kezdőbetűit és a beszélgetés évszámát jelölik.
