Oldal 302 [302]
OCR
300 FARKAS JUDIT szefoglalóan Szijártó 2000; 2008). Láthatjuk tehát, hogy az ökofalu-mozgalom már korai szakaszában sem állt egyedül a világról való gondolkodásával, hanem illeszkedett egy szélesebb körű felfogásba. (Ami azonban, összességében, továbbra sem képezte a társadalom világképének számottevő részét, ehhez majd a 2020-as évek válságai kellettek.) A 20-21. századi krízisek oka és egyben legfontosabb jellemzője tehát, hogy erre az időszakra már rendkívül komplex kockázati rendszerek alakultak ki, amelyek egyre szélesebb körben hatnak, értve ezen a térbeli kiterjedést és az emberi és társadalmi élet összes aspektusát. Számos kortárs kutató egyetért abban, hogy a 21. században újra kell gondolnunk a válságok léptékét, és egyre inkább globális színtérben kell gondolkodnunk, azaz meg kell értenünk azt, hogy a lokális krízisek helyett egyre többször kell globális válságokkal megküzdenünk (läsd O’Brien-Lousley 2017). Joseph Masco azt is hozzáteszi, hogy „mindez alapvetö kerde&seket vet fel az emberi észlelésr6l, emlékezetrdl és egy planetáris léptékű problémához szükséges vízió feltételeiről" (Masco 2017: 70). Azaz: képesek vagyunk-e nagyobb (globális) összefüggéseiben megérteni világunk működését, és -— léptéket váltva — felkészülni a jövőre? Az ökofalvak egy ilyen radikálisan új vízió megvalósításán dolgoznak. Az ökofalu-lakók válasza e bizonytalanságok és veszélyérzet kialakulására egy új életmód-kísérlet, a kockázat kezelésének alternatívája az ökofalu-koncepcióval, annak életmódelemeivel és közösségfelfogásával. Bár az eddigiekben egy komplex válságra való készülésként értelmeztem az ökofalvakat, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az ideköltözők mindemellett a természettel harmóniában megvalósuló, egészséges életre vágynak, amit nemcsak maguknak, hanem a következő nemzedékek számára is biztosítani szeretnének. Az ökofalu-elgondolásnak tehát fontos jellemzője a jövőorientáltság. Az ökofalvak jellemzői Ahogyan a fejezet bevezető részében láttuk: az ökofalu egy csoport tudatos törekvéseként létrehozott, megalkotott közösség. (A megalkotott közösségekhez lásd: Manzella 2010; Meijering 2006; Miller 2010; Shenker 1986; Takács-Sánta 2016; Todd 2013.) A csoport tagjai elsősorban nem rokoni kapcsolatban állnak egymással, hanem az ideológia mentén találkoznak és szerveződnek közösséggé. Olyan települést szeretnének létrehozni, ami a természeti környezetébe a lehető leghatékonyabban és annak károsítása nélkül illeszkedik. Ennek érdekében természetbarát technikákat használnak és ökologikus életmódot folytatnak az életük minden területén (építészet, hulladékkezelés, szennyvíztisztítás, gazdálkodás, háztartás, közlekedés; visszafogott fogyasztás, önkéntes egyszerűség, újrahasznosítás). Mindezt helyben tartják megvalósíthatónak, elgondolásuk alapja a lokalizáció, a lokális, önellátó, autonóm közösség. Ezzel a modern társadalmak ún. új áttekinthetetlenségére reflektálnak: a rendszer egyszerűsítésének célja, hogy növelje a biztonságot. Úgy vélik, hogy a nem kívánatos ökológiai—gazda
