Oldal 301 [301]
OCR
5. kép. Lakóház, Nagyszékelyi Ökoközösség. Fotó: Farkas Judit, 201 amelyek a fejlődés mögötti környezeti problémákra hívták fel a figyelmet. Az egyik ilyen szerző, Rachel Carson 1962-ben kiadott Silent spring című könyve volt az, amely képes volt sokakkal megértetni a problémát, és ennek köszönhetően elindítani az 1970-es évek nagy zöldmozgalmait, és szélesebb körű társadalmi aktivitást kiváltani. Ennek a folyamatnak részesei az ökofalu-mozgalom fent említett előzményei. A változás tetten érhető volt a kortárs kockázatfelfogás változásában is, melynek lényege röviden a következő: a modernitást a tudományban és a technikában való bizalom, a fentebb már említett technológiai optimizmus jellemezte, és a jóléti társadalmak fő értéke az erre alapozó biztonság volt. Ebben alapvető fordulatot hozott például az atomenergiával, vegyi anyagokkal, ökológia veszélyekkel kapcsolatos problémák láthatóvá válása. A posztmodernitás újfajta kockázatokkal köszöntött be, és — többek között — éppen a tudomány és a technika okozza ezeket az új kockázatokat: az újfajta technológiák átláthatatlan kockázatai és következményei, illetve a tudomány szintén átláthatatlanná és ellenőrizhetetlenné vált fejlődése (Szijártó 2008: 37—38; Castells 2006: 227-228). Ezek a folyamatok a mozgalomban résztvevők véleménye szerint a globális kapitalista gazdasági rendszerrel kart karba öltve, a természeti környezet és erőforrások tönkretételével, az egyenlőtlen elosztással és a társadalmi igazságtalansággal együtt végül összeomlás felé vezeti a világot. (A kockázat kulturálisan meghatározott voltához lásd Beck 2003; Douglas-Wildavsky 1982; Douglas 1986; ösz
