Oldal 300 [300]
OCR
298 FARKAS JUDIT illetve az ökoközösség-választás kapcsán is megfigyelhető , fogyasztói viselkedés": sok, ökoközösségben élni vágyó ember számos ökofalut meglátogat önkéntesként, mielőtt döntene, a kiválasztott közösséget pedig aránylag könnyen ott hagyja, ha problémákat tapasztal. Szöveg és fotók: Szenderák Gabriella, 2023 Válság és ökofalvak Az ökofalvak létrejötte már a kezdetektől fogva egy várható (mások szerint folyamatában lévő) krízisre adott reakció volt: lakóik úgy vélik, hogy a jelenlegi ökológiai, gazdasági, társadalmi és morális folyamatok katasztrófába sodorják a Földet és az emberi társadalmat. Az ökofalu-koncepcióban a negatívként megítélt folyamatok (globális gazdaság, globális hatalmi elit, fogyasztói kultúra, ökológiai krízis, deprimált vidék, városiasodás, újkori rabszolgaság stb.) kritikája húzódik meg, amire radikális életreform-kísérlettel válaszolnak. Tehát az ökofalvak szerveződésének egyik motivációja a világ jelenlegi folyamatainak fenntarthatatlanként, önpusztítóként való értelmezése és ebből következően egy komplex összeomlás víziója, ezért érdemes áttekinteni válságfelfogásuk szélesebb kontextusát (a kríziskoncepcióhoz lásd: Farkas 2022. Bizonyos természettudományos és környezettörténeti írások a 20. század második felét, egészen pontosan a második világháborút követő időszakot úgy írják le, mint a technológiai optimizmus és ugyanakkor az ökológiai tudatlanság korát (ásd Carson 1962; Lovelock 1979; összefoglalóan: Guha 2000). Ezen azt értik, hogy a háború után bekövetkező gyors tudományos és technológiai fejlődés számos problémára kínált megoldást (betegségek, élelmezés, energia, gépesítés stb.), és megalapozta, illetve tovább növelte a fejlődésbe és a tudományba vetett hitet. Emellett felesleges aggodalmaskodásnak tűntek azok a hangok,
